Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1932. évi működéséről (1933)

A felügyelő-bizottság működése. Kül- és belföldi kapcsolatok fejlesztése

14 viselők az ország valamelyik részén legalább összetudjanak jönni. A szervezettség másik akadálya az, hogy a legtöbb vidéki magyar múzeumnak nincs nyomtatásban megjelenő évi jelentése vagy évkönyve, melyben legújabb szerzeményeiről, ásatásairól, jó gondolatairól beszámolna és ezáltal azokat az érdeklődők, kutatók tudomására hozná ; nincs olyan fóruma, melyen kedve szerint publikálhatná szerény, de a helyi kultúra szempontjából mégis értékes olyan közleményeit, melyekkel budapesti folyóiratoknál — a hely szűk volta és más okok miatt is — természetesen nem kopogtathat. A szervezettség, a belföldi kapcsolatok kiépítésének egyik lényeges akadálya volt 1932 májusáig az, hogy a vidéki múzeumok tisztviselőinek nem volt meg a félárú-jegy váltására jogosító vasúti arcképes igazolványuk. Egész jeggyel utaztak gyüjtőútra, ásatásokra, tanulmányútra ugyanakkor, amikor a legszerényebb közigazgatási gyakornok bármely célból félárújeggyel hagyhatta el a vasúton városát. Ezen a éppenannyira gazdaságtalan, mint nevetséges állapoton a Déri-múzeum igazgatójának, az 1929 : XI. tc. 12. §-a alapján, a már előbb említett célból megindított akciója segített. Dr. Ecsedi István még az év elején levélben felszólította a szegedi, nyíregyházi, kecskeméti és miskolci múzeumok igazgatóit, hogy a vidéki múzeumi tisztviselők eme régi sérelmének orvoslása ügyében tegyék meg ők is külön-külön a szükséges lépéseket. Ugyanakkor megkereste az Országos Magyar Gyüjteményegyetem ügyvezető-alelnökét, hogy ebben az ügyben tegyen előterjesztést a Kultuszminiszterhez. Időközben beavatottak részéről nyert információk alapján Ecsedi igazgató megszerkesztette kérvényét a Belügyminiszterhez, melyben sikerült rámutatnia arra, hogy a vidéki Máv. üzletvezetőségek az 1929 : XI. tc. 12. §-a dacára, miért nem állíthatják ki a vidéki múzeumi tisztviselők részére a vasúti arcképes igazolványokat. Ez a baj abban állott, hogy a vidéki közgyűjtemények tisztviselői nem voltak és nem is lehettek felsorolva sem a fentemlített törvénycikknél hat évvel korábban kelt 1923 : IV. tc. A) mellékletében, mely az állami tisztviselők létszámát szabályozza, sem pedig a kereskedelmi Miniszter által kiadott ,,g" melléklet IV.-ben, hol a törvényhatósági joggal felruházott városok utazási igazolványra jogosult alkalmazottai vannak felsorolva. E kérvényben foglaltakat a múzeumi felügyelőbizottság magáévátéve, megkérte a polgármestert, hogy hivatalosan terjessze a Belügyminiszter elé. — Egy időben a Gyűjteményegyetem tanácsa kérelmére a Kultuszminiszter is megtette a lépéseket a kereskedelmi minisztériumnál. A jól megszervezett