Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1932. évi működéséről (1933)
Függelék - A biharmegyei konyári korarézkori temető - Tartalom
102 lehúsolták s aztán a csontokat veresre festették és úgy helyezték a sírba ; a lakógödrökben talált koponyák és a szibériai gipszmaszkok, melyek csak lehúsolt arcon és koponyán készülhettek. 4 2 A most elmondottakra vonatkozólag felemlítjük, hogy a Mas d'Azil veresre festett csontvázain tényleg vágási és kaparási nyomokat észleltek. 4 3 Miután természeti népek testök tetoválásához okkert is használnak, 4 4 részemről vizsgálattárgyává lehetne tenni, hogy vájjon a tetoválás szokása és a veresfestésű csontvázak között nincs-e valami összefüggés ?' Hogy a halotthamvasztás szokása a második halált célzó teljes megsemmisítés gondolatából fejlődött-e ki, vagy más elgondolások szolgáltak alapul, rézkori temetőnkkel kapcsolatban nem tárgyaljuk. Konyári temetőnkben vannak olyan sírok (4., 6., 7., 9., 10. és 14. számúak), melyeknél a felsorakoztatott példák és analógiák alapján halottcsonkításra, vagy résztemetkezésre és kétízbeni eltemetésre is gondolhatunk. Meg kell még vizsgálnunk, nincsenek-e olyan jelenségek, melyekben az ősember legvisszataszítóbb és valóban állatias szokása, a kannibálizmus rejlik. A legújabb kutatások megállapították, hogy a természeti népeknél az emberevés egyáltalában nem a húshiány következménye, hanem olyan szokás, mely nem is a legalacsonyabb, hanem már fejlettebb kultúrnívójú népeknél összefüggésben áll azzal a felfogással, hogy a halottban lakozó erő, jótulaj donság stb., legyen az a halott akár rokon, akár ellenség, a megevés által átszármazik az evőre. Kétségtelen, hogy a kannibálizmus átveszi később az emberáldozat formáját és még később a fejlődés folyamán az emberáldozatot a már magasabb kultúrájú népek állatáldozata helyettesíti. 4 5 Általában primitív elgondolás szerint az emberhús erőssé, intelligenssé tesz, az asszonyok sexuális potenciáját emeli és különben is emberhúst enni luxus, különös élvezet. 4 6 A kannibalizmus két főcsoportra oszlik, aszerint, hogy ellenség, vagy hozzátartozó, rokon megevéséről van szó. A hozzátartozók megevése egyes népeknél össze van kötve temetkezési szokásokkal. Bennünket először ez a formája érdekel. A délkeletausztráliai dim'-törzsbelieknél, ha a halottat a sírba teszik, egy öreg ember a halott legközelebbi rokonságából a sírba lép és a hulla zsíros testrészeit levagdalja s azokat a körülálló rokonság megeszi. Pontosan megállapították, hogy ki milyen fokú rokon húsából ehet. így pl. apa gyermekeiből, a gyermekek apjukból nem ehetnek. Más ausztráliai törzseknél a gyászolók a halott minden húsát megeszik, úgyhogy csak a csontok maradnak. 4 7 Némely törzsnél a természetes halállai
