Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1932. évi működéséről (1933)
Függelék - A biharmegyei konyári korarézkori temető - Tartalom
101 <cél, a holttestek szétdarabolásánál. Gyakran megesett, hogy a levágott fejet a test más részére helyezték. Egy atri-'i asszonysírban a test két részre vágva egymástól félméterre feküdt. Egy norvég fejedelmet négy részre vágva négy helyen temettek el. 3 5 Nagyon valószínű, hogy a levágott kéznek is a puszta csonkítási tényen felül egyéb jelentősege is volt, éppenúgy a kézujjak lecsonkításának, amilyeneket a franciaországi Gargasbarlang falán sziluet-festmények formájában találtak. Ez a szokás különféle célból számos természeti népnél megvan, 36 viszont a primitív gondolkodás a kezet mint valami önállót, tulajdonosától függetlent tekinti, mely a hatalom viselője, a hatalom szimbóluma. 3 7 A 10. sírunk levágott kezével kapcsolatban említettük meg ezeket. A hiányos csontvázak magyarázatához figyelembe kell venni másrészről olyan gyakorlati szempontokat is, melyekre a mai természeti népek szolgáltatnak világos példát. Érintettük már, hogy az emberi koponyát, különösen az ellenét, gonosz szellemek távoltartására háznál őrizték. 3 8 A kézujjcsontokat felhasználják jóslásra, a felsőcombcsontok nagyon alkalmasak dobverőnek, különösen ünnepélyes alkalmakkor használják. 39 Arra is volt példa, hogy az anya meghalt gyermekének csontját és bőrét hónapokig magával hordozta. 4 0 Afrikában és az óceáni szigeteken a megholtnak állkapcsát, mint emléket, védő amulettet főleg karperecként viselik. 4 1 Ilyen és hasonló esetekben az egyes csontok igénybevétele mindannyiszor egy-egy hiányos csontvázat jelent. 13. sz. konyári kétkoponyás sírunkhoz teljesen hasonló egy aunjetitzi sír Waltersleben-bői (Erfurt), melyben a csontváz mellett még egy másik koponya is volt minden melléklet nélkül. Wilke lehetségesnek tartja, hogy a koponyatemetkezések nem egyebek, mint az idegenben elhaltaknak temetés miatt mint pars pro toto hazahozott fejei, amikor az egész hulla szállítása lehetetlen volt. Középkori hadjáratokban még szokásban voltak az ilyesfélék. A kétizbeni temetkezések mindenkor a csontvázak rendetlen elhelyezéséhez vezettek. A testrészek között megbomlott az anatómiai sorrend. Természeti népeknél számos példát találunk erre a temetkezési módra is. így szokásban volt, hogy temetés előtt a halottat lágy részeitől megfosztották és csak a csontokat tették a sírba. Egyes csontokat (koponya, lábszár) a kunyhóban vagy előtte fára akasztottak. Vagy eltemették a halottat a sírba és mikor a hús lerothadt róla, a csontokat újra eltemették. Wilke szerint az őskorban ilyenféle eljárásokat sejtetnek a következő leletek : a nagyon szűk kőládasírok, melyekbe egy zsugorított csontváz sem fér be ; a veresfestéses csontvázak, ha ligv fogjuk fel a dolgot, hogy a halottat előbb
