Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1931. évi működéséről (1932)

Függelék - A debreceni cseréppipa

97 A dohányt a debreceni ember kemény deszkán kaszából készült késsel vágja meg. Ez a szerszám ma is a mestergerendában áll. Aztán a vágott dohányt jól összenyomja, hogy hadd érjék össze. VI. Hogy viselte a debreceni ember a cseréppipát ? A debreceni ember foglalkozásához, vagyoni viszonyaihoz mérten tartotta a pipát. Némely civisnek 15—20 különféle cserép- és tajtékpipája volt. A fenti két körülmény a pipa viseletében is kifejezésre jutott. A debreceni cívis, különösen az iparos és kereskedő, de a jómódú földmíves is, hosszú, csutorás szárú pipáját kezében, vagy zsebében hordta, ha nem pipált. Az egyszerűbb emberek, gazdák, hosszú, de csutorátlan szárú pipájukat a zsebben, mégpedig a belső zsebben hordták. Munkában is náluk volt a pipa. Egy-egy rövid pipálás után a kaszás farához a derékszíjba húzta a pipát úgy, hogy feje kívül maradt, szára pedig belül a gatya felől nyúlt le. Ha derékszíja nem volt, a gatyakorcba húzta a pipát. Ilyenkor azonban a pipa szára meztelen hátulsó részét dörzsölte. A pipa mellé tűzték a dohányzacskót és zsebkendőt is. A kapás ember már, hogyha nadrág volt rajta, a jobb csizmaszárba tűzte úgy, hogy feje oldalt kiállott, a szár pedig a csizmaszáron belül volt. Épp úgy a csikós is. Nyáron megesett, hogy a napszámos, akin csak ing és gatya volt, az inghasítékba ott, ahol középen egy gombbal begombolta, akasztotta a pipát,, ez esetben a pipaszár meztelen mellét és hasát dörzsölte. Zacskó nem volt nála, csak a más dohányát szívta. A béres nyáron egy ingre vetkőzve volt és a pipát hátul az ing nyakához húzta úgy, hogy a pipa feje kifelé fordulva volt, szára pedig a tarkóján nyúlt lefelé. A virtusos emberek a dohányzacskót a külső zsebbe vagy a nadrág ellenzőbe dugták be, úgy, hogy sallangja és szépen hímzett tányérja kint lógott és bámulták a szép zacskót. A pásztorok közül a csikós rövidszárú pipát hordott, hogy a ló feje a szájába ne üsse. A gulyás és juhász hosszú egyenes, néha ívben felfelé görbülő szárat tett a pipába. Az ilyen pipából nagy gonddal kellett pipálni, mert a hosszú száron levő pipa tartása a metszőfogakkal sok ügyességet és jó metszőfogakat kívánt. Mikor még a pásztorok magas süveget viseltek, pipájukat a süveghez húzták, úgy, hogy a pipa kifelé állott, a szár pedig befelé nyúlt. Később télen a bunda sallangjára kötötték vagy a felkötős bunda aljába vetették, nyáron a szűrujjban tartották. A csikós pedig mellénye balzsebében. Érdekes, hogy a pásztor miként tölt rá. A zacskó nyakát 2