Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1931. évi működéséről (1932)

Függelék - A debreceni cseréppipa

A debreceni cseréppipa. Egyik debreceni kisiparról szólok. Iparról, mely átokban született ; az egyház, az- állam és a város törvényeinek szigora irtotta, gáncsolta életét, akadályozta fejlődését. Ámde átküzdve és szenvedve az üldöztetéseket, olyan hatalmas fejlődést vett, mint rajta kívül egyetlen debreceni ipar sem. Századokon keresztül közkedvelt volt, száz és száz debreceni családot tartott fenn s olyan kivitelre dolgozott, mint sem előtte, sem utánna egyik debreceni ipar sem. Ez a debreceni cseréppipa ipar. Ámde ez is meghalt. Megölte a divat és a gyáripar. Egyik sem alkotott jobbat, de többet, olcsóbban és a kor kívánságainak megfelelően termelt. Az ipar meghalt, de emlékezetét őrizzék az alábbi sorok. I. A dohány mint élvezeti eikk. A feljegyzések szerint Amerika fölfedezője, KolumbusKristóf volt az első, aki a dohány hírét Európába hozta. Ő látta, hogy a bennszülöttek összesodorják a dohány levelét, kiszárítják, meggyújtják és elfüstölik vele az emberi egészségre ártalmas legyeket, szúnyogokat. Magyarországba csak 1560 táján hozták be a dohányt. A hatóság rendkívül ellenszenvvel fogadta. Erdélyben szigorú törvényekkel védekeztek ellene. A magyar királyság területén nagyobb megértéssel, illetőleg elnézéssel fogadták. Debrecen város, mely fekvésénél fogva Erdélyhez tartozott, helyi önállóságánál fogva, erős statútumokat hozott a dohányszívók, vagy füstölők ellen. Az első adat 1574-ből való, amikor is Debrecen város tanácsa a lakodalmakról és vendégeskedésekről úgy határoz, hogy azokat esti 10 órán túl tartani nem szabad, elrendeli azt is, hogy a rossz és ártalmas dohányzástól ilyenkor mindenki óvakodjék.

1 Ebből megállapítható, hogy a nagymértékű dohányzás már ekkor is vendégségekben volt elterjedve. 1 Debrecen város Levéltára. Corpus statutorum. II. kötet, 504. 1.