Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1930. évi működéséről (1931)

Függelék - I. Régészeti kutatások és ásatások 1930-ban

75 veszedelmes mocsár ingoványába, hol a hínárok szövedéke, majd idővel a lassú tőzegképződés beborította. Az edény falához ragadt gumós rögekben — bár azokat nem láttam — gyepvasércet sejtek. Keletkezéséhez szükséges alkotóelemek : a tárgyakból kicsapódó rozsda és az agyagos tőzegtalaj kovasava bőven adva voltak. Ez utóbbi némely helyen 74%-ra rúg. A raktárleletet rejtő edényből 2 drb 10 mm. vastag, egészen durva összetételű és égetésű cserép maradt (5. ábra : 16, 17). Maga a raktárlelet összesen 18 tárgyból áll. Ebből 16-ot Becsky Sándor főjegyző gyűjtött össze, kettőt pedig (5. ábra : 1, 14) írásbeli megkeresésemre Ökrös Mihály mátészalkai útbiztos volt szíves megküldeni. Lehetséges, hogy 1—2 darabnál több nem kallódott el. Ha a leletet megvizsgáljuk, azt találjuk, hogy vannak benne ép tárgyak (1—6, 8, 10, 13) és egészen haszontalan töredékek (7, 9, 11, 12, 14, 15). Ez az összetétel mutatja, hogy a leletben valamelyes áldozati tárgyra alig gondolhatunk. Ha továbbá összehasonlítjuk a tárgyakat, azonnal szembetűnik, hogy mind a szárnyas- (2, 3) és köpüsbalták (4, 5), mind a sarlók (6, 8, 10) egyenként más-más típusúak, nincs köztük két egyforma darab, ami nem lehet csupán a véletlen műve. A két ép bronzkarika (13) a csonka tárgyakkal együtt nem egyéb, mint új beöntésre, beolvasztásra gyűjtött anyagkészlet. Ha ez a feltevés elfogadható, úgy szabad legyen az egymástól következetesen elütő ép tárgyakban egy vándor öntőmester mintakészletét gyanítani. Itt természetesen a találgatások egész sora lehetséges. A mester tartozhatott egy nagyobb öntőműhely kötelékébe ; lehetett önálló kismester, ki telepről-telepre vándorolt és megrendeléseit a helyszínén teljesítette. Ugyanis szilárd modelljei után agyagöntőformákat készített s azokat direkt vagy indirekt, azaz viaszveszejtő eljárással kiöntötte. Ez esetben a leletben vagy közelében olvasztótégelynek is kellene lennie. Végül gondolhatunk arra is, hogy a nagy lápon keresztül haladó egyén tárgyaival becserélés vagy újraöntés végett valamely öntőműhely felé igyekezett. Ilyen öntőműhely ismeretes Domahidáról, túl a Szamoson Rozsályról, a láptól É-ra Olcsvaapátiból. Mint őskori telepet említik bent a lápban a Sárvárdombot, a láp szélén a nagykárolyi bobádi dombot. Bronzkori lelőhelyek még Nagyecsed, Börvely, Kaplony és Tyúkod, nem is említve a láptól távolabb eső helyeket. A leletek nagyrésze magántulajdonban, feldolgozatlan és kiadatlan. . Bobenhausen, Laibach gazdag kincsei lebegnek előttem, mikor az Ecsedi-láp jövőbeli régészeti felkutatására gondolok ! Meg kell még említenem, hogy a lelőhely megtekintése után