Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1930. évi működéséről (1931)

Jelentés Debrecen szabad királyi város Déri múzeumának 1930. évi működéséről és állapotáról - II. A múzeum ünnepélyes megnyitása - Függelék a II. fejezethez. A Déri Múzeum május 25-ki megnyitásán elhangzott ünnepi beszédek.

26 élt boldog életet rajongásig szeretett nejével mintegy két évtizeden át. 1910-ben vadászszerencsétlenség miatt elvesztette élete hű társát. Gyermekük nem volt. Magára maradt. A veszteséget nehezen tudta kiheverni ; ez a seb élete végéig mindig sajgott. Nem házasodott újból. A munkában és műgyűjtői szenvedélyében keresett vigasztalást. Mivel gyermeke nem volt, akire vagyonát és gyűjteményét hagyhassa, — mint magát kifejezni szokta — nemzetét kívánta kincsei birtokosává tenni. Nála tehát nem ötletszerű fellángolás, hanem éveken át érlelt gondolat volt, hogy gyűjteményét a magyar nemzet közkincsévé teszi. Előbb Baja városára gondolt, ahol gyermekéveit töltötte s melyet szülőföldjének tekintett. Odavaló illetőségét s vele magyar állampolgárságát élete végéig megtartotta. Meg is vásárolta ott 1916-ban a ferencrendi szerzetesektől azt az ötholdas parkot, melyen gyűjteménye számára épületet akart emelni. Ámde közbejött a rettenetes bukás. Baja a határszélre került. Különben sem volt olyan jelentőségű város, melyben a nagyméretűre fejlődött gyűjtemény eredményesen szolgálhatta volna azt a célt, amelyre Déri szánta. Bajának átengedte a már megszerzett területet, hogy ott közkönyvtár létesüljön s azt nagyobb összegekkel támogatta is. A.zután körülnézett a csonkaországban, hová helyezze múzeumát, ahol vele nemzetének a legnagyobb szolgálatot teheti. Figyelő szeme Debrecenen akadt meg. Miért épen Debrecenen ? Ha erre a kérdésre választ tudunk adni, akkor egyszersmind megadtuk a kulcsát annak a sokak előtt titokzatos színben feltűnő jelenségnek, hogy Déri Frigyes, a délvidéki, katholikus családból származó, életét nagyrészben külföldön töltő műgyűjtő, aki azelőtt soha meg nem fordult Debrecenben, miért épen a Tiszántúl kálvinista nagyvárosát választotta ki múzeuma elhelyezésére. Déri Frigyes élőszóval is, leveleiben is számtalanszor kifejezte azt a gondolatát, hogy gyűjteményét nemzete számára oktató múzeumul szánta. A gyűjteménynek tehát olyan elhelyezést keresett, ahol ezt a célját leginkább biztosítva látta. A fővárosban ott működik az ország féltve őrzött intézménye : a Nemzeti Múzeum ; itt igazán fölösleges munka lett volna oktató múzeumról gondoskodni. Tehát csakis valamelyik nagy vidéki város jöhetett szóba.