Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1930. évi működéséről (1931)
Jelentés Debrecen szabad királyi város Déri múzeumának 1930. évi működéséről és állapotáról - II. A múzeum ünnepélyes megnyitása - Függelék a II. fejezethez. A Déri Múzeum május 25-ki megnyitásán elhangzott ünnepi beszédek.
22 maradt magyarnak, amely a földi élet neki juttatott javait nem használta önzőén, hanem megosztotta nemzetével. A néhai Déri Frigyes emléke világító példaként fog élni r amíg csak állanak a múzeum falai. A tiszteletadás másik lángja a város nemes polgárságának szól, amely fényes hagyományaihoz híven a nemzeti művelődésért való áldozatkészségnek adta újabb erős bizonyságát akkor, amikor ennek az épületnek emelését elhatározta. Mélyen tisztelt Közönség ! , A Déri Múzeumban a magyar Alföld nyert egy újabb intézményt, egy újabb tűzhelyet a nemzeti művelődés ügyének az az Alföld, amely e sokat szenvedett hazában is a legtöbb szomorú napot látott, a legnagyobb pusztulás és veszteség terheit hordozta el a századok során. A magyar nemzetnek a történelem inkább ellenségeit ismeri, mint barátait s minden ellensége a legnagyobb erővel az Alföldre vetette magát, mert tudta, hogy a magyarság sorsa a Tisza—Duna népének sorsa. A viharos századok letűnte után meg is látszott ennek a, következménye ; a mérhetetlen áldozatoknak, a munkának a puszta léten kívül alig maradt valami eredménye. Néhány nagyobb várostól eltekintve, a végtelen pusztaság állott itt r amely nagy elmaradottságot mutatott az ország más részeinek állapotával szemben. De a nemzet, a faj ereje és annak tüze égett a lelkekben és amikor a nyugodt munka ideje elkövetkezett, hatalmas erővel indult előre a fejlődés útján. De hogy még mennyi volt hátra, hogy mit jelent a magyar nemzet életében a Tisza—Duna népének a sorsa, arra élesen világított rá a trianoni gyászos béke után bekövetkezett helyzet. Amit korábban egyesek nem láttak, mások tudatosan nem' vettek észre, nyilvánvalóvá lett, hogy a magyar nemzet sorsa, szellemi és anyagi léte a magyar Alföld sorsával, szellemi és anyagi létével azonos. Ezért viselnek különös felelősséget a történelem előtt azok, akiknek a kezében ezekben az időkben az Alföld népének sorsa le van téve. Élesen vitatható, hogy az anyagi, vagy a szellemi világ terén való munka, erőgyűjtés és haladás előbbrevaló-e ? Ebből a kérdésből fakad a mindennapi élet küzdelmei által láncon tartott emberek szájából manapság az a megállapítás, hogy a közművelődési intézmények létesítésére más szükségletek rovására a lehetőségek által indokoltnál nagyobb mértékben van a nemzet ereje igénybe véve. Ez a megállapítás helyes lehet addig, amíg a mindennapi élet bajai és küzdelmei közül fel nem emelkedünk oda, ahonnan
