Zoltai Lajos: Jelentés Debrecen sz. kir. város múzeumának és Közművelődési Könyvtárának 1927. évi működéséről és állapotáról (1928)
C) A Zelemér-pusztai őskori zsugorított temetkezés feltárása és jelentősége
44 tének legszembeszökőbb ellentétét. Bizonyítani nincs módunkban, ellenben meggyőződéssel tételezzük fel, hogy a halott végtagjait össze is kötözték, mert e kényszeredett fekvési helyzetet máskép el sem tudjuk képzelni. Ha szabad itt részletekbe bocsátkoznunk, úgy valószínű, hogy a bal alsó lábszárat a jobb combhoz és a has alatt átnyúló jobb alsó kart a bal kézcsuklóhoz kötözték. Úgy látszik azonban, hogy a puszta összekötözéssel nem elégedtek meg. Ugyanis nagy valószínűséggel állítjuk, hogy a balkézen fekvő agyagrög nyomósúly gyanánt szolgált s arra rá volt kötözve, úgyszintén a kevésbbé felhajtott jobblábfejére hasonló célból kötözték a bazalt őrlőkő darabját. Nem szabad tehát e súlyok fekvési helyzetét a véletlenségnek tulajdonítanunk, mert ha a temetkezőknek tényleg az volt a céljuk, hogy a halottat, annak hazajáró kisértő szellemétől félve, minél inkább a sír fenekéhez rögzítsék, úgy e cél elérésére a legszembetűnőbben kínálkozott a jobb alsó lábszár és a balkar súllyal való leszorítása. Az agyagrög, mint már említettük, kézzel van két darabból összegyúrva és tűzben jól kiégetve. Szabálytalan, esetlen formája mutatja, hogy más rendeltetésre nem lehetett szánva, mint amit róla feltételeztünk. A salakos bazaltkő egykor őrlő-, vagy dörzsölőkő gyanánt szolgálhatott és miután kettő törött, nem felelt meg többé eredeti céljának. Különben rendkívül jellegzetes a kőben szegény Alföldre, hogy miképen helyettesítették a súly gyanánt szolgáló hiányzó termésköveket. Hogy a zelemér-pusztai sír tanulságait összegezhessük, röviden meg kell említenünk a zsugorított temetkezés okairól felállított tudományos nézeteket. Legújabban dr. Banner János gyűjtötte össze „A magyarországi zsugorított temetkezések"-et, 1 mely tanulmánynak bevezető részében megtaláljuk e kérdés bő irodalmának fontosabb termékeit is. E helyen csupán a fontosabb hipotéziseket soroljuk fel. A legáltalánosabb felfogás az, hogy a halott zsugorított állapota a pihenés, a nyugvás, az alvás állapotának felelt meg. E nézetet vallják legújabban Schuchhardt 2, a magyar irodalomban Roska Márton 3 és még számosan. A másik, szerintünk legvalószerűbb felfogás szerint, pusztán a halott hazajáró szellemétől való félelem volt az oka, hogy a tetemet, kezét-lábát összekötözve, zsugorított helyzetben földelték el. Sokan a fenti két felfogást egyesítve vallják és pedig a zsugorított helyzetet az alvás állapotának utánzására, a lábak összekötözését pedig a halottól való félelemre vezetik vissza. Ehhez a 1 Külön lenyomat a „Dolgozatok a m. kir. Ferenc József Tudományegyetem Archaeologiai Intézetéből". Szeged. 1927. 1—58. oldal. 2 C. Schuchhardt. Alteurópa. 11-te Auflage. Berlin, 1926. 23-ik oldal. 3 Roska M.: Az ősrégészet kézikönyve. II. kötet: Az újabb kőkor. Cluj-Kolozsvar, 1927. 282-ik oldal.
