Zoltai Lajos: Jelentés Debrecen sz. kir. város múzeumának és Közművelődési Könyvtárának 1927. évi működéséről és állapotáról (1928)

A) Múzeumi jelentés - IV. Ásatások, kutatások

18 szaraz ermeder partján jól kivetyo —, már korábban ismeretes volt Zoltai L. előtt, ki azokban a hortobágy—porosháti szarmata sirmező halomcsoportjaival teljesen analóg temetkezéseket vélt. Miután a község elöljárói, Simon Pál főjegyző és Tőzsér Ambrus főbíró példás megértéssel és támogatással tették lehetővé az ásatás lefolyását, Zoltai és Sőregi négy munkással négy halmot tártak fel és a halmokról pontos térképet készítettek. Felette sajnálatos, hogy mind a négy halomban feldúlt és kifosztott sirra akadtak s így az eredmény néhány megfigyelésre és a sirrablók által meghagyott tárgyakra szorítkozik. Az első megásott halomban 210 cm. mélyen, ÉD.-i irányú, vagy egy darabból teknőszerűen kivájt vagy még inkább gerendákból összerótt koporsó erősen megbolygatott korhadványai mutatkoztak. E közelebbről már megnem határozható faalkotmánynak hossza 255 cm., szélessége a déli végén 125 és az északi végén 100 cm. volt. A csontvázból jóformán semmi sem maradt. A méretekből következtetve a halott fejjel D.-nek, lábbal Ë.-nak feküdhetett. A sirfenéken talált nagy vaskampó, vaskampó töredékek és vasszög darabok inkább gerenda alkotmányra mutatnak, míg a vékonyfalú irizáló üvegcserepek, egy korongon készült edényperem töredéke a rómaikori ipar termékeinek látszanak. Egy csontlap töredék vászonlenyomatot őrzött meg s az üvegcserepek között két végén lyukasztott, karcsú bronzpántocska került elő. A második hálómban csupán a sirfenék volt megállapítható 255 cm. mélyen és annak ÉD.-i iránya. Ami csont- és vastörmelék, továbbá fakorhadvány előkerült, teljesen jelentéktelen. A harmadik halom, melyben a szintén ÉD.-i irányú sirfenék 235 cm. mélyen volt, hasonlóképen teljesen ki volt fosztva. A kutató árok leásásakor talált edénycserepek rómaikoriak. Miután ezek a nagyobb 150—180 cm. magas és átlag 18—20 méter átmérőjű halmok egyike sem igen kerülhette el a korábbi feldulást, sor került egy már alig észrevehető körvonalú kis halom megásására. A sir ebben is fel volt dúlva és a felszedett emberi csontokat egy kerek gödörbe hányták össze. A faszén darabokkal vegyes csonttörmelék gondos átkutatása azonban eredménnyel járt. amennyiben előkerültek : egy ovális alakú nagy bronzcsat (4. ábra) egy római császárinak látszó, meghatározhatatlan dénár, egy kissé görbehátú vaskés, nyélnyulvánnyal és egy piros színű rómaikeri edénycserép. E leleteket és csontokat tartalmazó kerek gödörtől 30 cm. távolságra, az előbbinél kisebb gödörben egy kutya csontvázára akadtak, összehányt állapotban. Közte volt a halott felső lábszárcsontjának töredéke. Ezzel ez az inkább próbaásatásnak nevezhető kutatás befejezést is nyert. A halmok elrendezéséből, a gyér leletekből és az első halomban megfigyelhető temetkezési szokásból arra lehet