Zoltai Lajos: Jelentés Debrecen sz. kir. város múzeumának és Közművelődési Könyvtárának 1927. évi működéséről és állapotáról (1928)
A) Múzeumi jelentés - IV. Ásatások, kutatások
16 Ugyancsak e kirándulás alkalmával Rózsa László helybeli főjegyző figyelmeztetésére és kalauzolása mellett megtekintette Sőregi azt a téglatörmelékes, akkor felszántott dombos hátat, mely a falu ÉK.-i sarkán a „Macsi folyás"-nak nevezett széles meder partján látható. A formát és méretet eláruló nagyobb tégladarab nem akadt. Bemondás szerint a földtulajdonos nemrégiben mintegy 2000 db téglát szedetett ki e helyről és azt építkezésre használta fel, anélkül, hogy szándékáról az illetékes intézetet vagy hatóságot értesítette volna. Zoltai dr. szerint nagy valószínűséggel ezen a helyen állhatott az elpusztult Szent Györgyfalva temploma, melynek alapját — dacára a földtulajdonos eljárásának — esetleg még meg lehetne állapítani. Felemlítjük még, hogy itt közelben fekszik a csegei halom is (kat. térképen 167-es magaslat), melynek közelében találták a hires böszörményi bronzkincset. A felsőjózsai leletek arra indították a múzeum igazgatóságát, hogy ott, mielőtt a ház felépítéséhez fognának, ásatást eszközöljön. Miután a levélileg megkeresett Rózsa László községi főjegyző az ásatás előkészítését lekötelező szívességgel végezte el, Zoltai és Sőregi márc. 28-án a helyszínre útaztak. E nap délutánját körültekintésre fordították. Ugyanis Csatári Szűcs Bertalan földbirtokos, ki kocsijával a kutatók rendelkezésére állott, a De Pauli-Zeleméren, dr. Baltazár Dezső református püspök birtokán már korábban számos őskori cserepet szedett össze és az eke által napfényre fordított tárgyakról értesítette a múzeumot. E terep megszemléléséről, egy körvonalaiban jól kivehető földvárról és a Sőregi által ott feltárt zsugorított temetkezésről jelentésünknek külön cikke számol be, míg a felsőjózsai ásatásról, melyet Sőregi márc. 29-én reggel hat munkással kezdett meg, itt adunk rövid ismertetést. Az első kutatóárok keresztül szelte a félbehagyott kútgödröt, melyből a két sírt kihányták. Kitűnt, hogy a balfelől fekvő csontváz a medencecsonttól a lábak felé háborítatlan maradt. Ez a 110 cm. mélyen, hanyatt fekvő félcsontváz fekvési iránya csaknem ÉD.-i, fejjel D., lábbal É. felé. A bokák közt korongon készült, sötétszürke, szépen ívelthasú, füles csupor volt (MVs cm. magas), melynek fenekén, kívül körbe karcolt vonaldíszítés látható. (. 2. ábra.) A medence alatt égetett föld vöröses porát és faszén darabkákat lehetett megfigyelni. E sírból kerülhetett elő a fentebb leírt egyik nyakgyűrü és egyik bronzfibula. A második kutatóárok megtalálta 2. ábra. Ajóz^ais^rmatajazigsírok a harma(ji k ^ jq cm m éj yen A z
