Zoltai Lajos: Jelentés Debrecen sz. kir. város múzeumának és Közművelődési Könyvtárának 1925. évi működéséről és állapotáról (1926)

A) Jelentés Debrecen sz. kir. város Múzeumának 1925. évi működéséről és állapotáról - IV. Kutatómunkák és kirándulások

11 nagy dombja, a belváros szélén emelkedő nagy homokhegy, melybe a debreceniek a reformációtól kezdve, körülbelől 1810-ig temetkeztek, s amelyben Méliusz Péter (f 1572), Hellopoeus Bálint (f 1575), Félegyházi Tamás (f 1586) reformátoraink és rajtok kívül sok más hírneves prédikátor, professor, főbíró és senator romlandó részei enyésztek el, porrá válva, tavaly végképen eltűnt előlünk. A város mohó terjeszkedésének, ridegen számító rohamos modern fejlődésének esett áldozatul az ősök nyugvóhelye, melynek olcsó homokját legújabb középítkezések és uccakövezések nyelték el. Múzeumunk csak 1916 óta kísérte állandóan éber figyelemmel e nagy temetődomb megengedett elhordását. amikor K. Patai István lelkész cimeres sarkofágja földomlás következtében napvilágra került. Azóta Zoltai Lajos, 1923-ban Sőregi János is társul szegődvén mellé, kis kézi ásóval, nyáron-télen, hetenként kétszer-háromszor is végigtapogatta, vájogatta az omladozó, egyre fogyó domb 2—5 méter magas meredek oldalát. Ahol selyem,- bársony,- szövet- és skofium-csipkefoszlányok, koporsó korhadványok módosabb sírok fenekét árulták el, ott gyakran értékes ruhadíszek, ékszerek is lappangottak. Nagyon kellett vigyázniok, hogy a laza homokba vájt odúkban kikereshessék. Tíz év alatt párját ritkító gyűjteménye alakult e felhagyott temető helyén talált nemezsüvegeknek, aranybrokát selyemszalagnak, szövetnek, néha színarany boglárokkal díszített gyöngyös pártáknak, fejkötőnek, tömérdek ezüst- és bronzkapocsnak, dolmány- és mentegombnak, filigránmívű ezüst gombostüknek, füzőtűknek, ezüst- és aranygyűrűknek. Az aranygyűrűk legtöbbje zománccal díszített; némelyikben vésett, avagy gyémánt kő. A XVI—XVIII. századbeli ötvösművészetnek miniatűr remekei. Mindmegannyi a helyi művelődéstörténet értékes, tanulságos emléke. Köztük van Bornemisza János, XVII. század első felében élt főbírónk nehéz arany pecsétgyűrűje, karneolba vésett római intaglióval. Egy türkiszköves aranyozott ezüst tollforgó stilizált madárszárnyat imitáló alakjával Báthory István lengyel királynak a krakói Czarzoriszky hercegi múzeumban őrzött tollforgójára emlékeztet. Két pártaövet is leltünk e temetői dombban. Egyik ugyan szerényen csak aranyozott bronzból készült; de a másik, mely legutoljára került elő, az elkopott domb széléből, aranyozott, zománcozott ezüst filigrán mívű pompás műremek, legértékesebb minden ott talált kincs között. Komoly vetélytársa az országos szépművészeti múzeum híres pártaövének. Háromszáz és egynéhány esztendővel