Zoltai Lajos: Jelentés Debreczen sz. kir. város múzeuma 1918-1920. évi állapotáról (1921)

I. A múzeum XIV. évi jelentése 1918

4 kezelésre valló mellképét, melyet még 1917-ben szereztünk, res­tauráltattuk. A korán elhunyt nagytehetségű Hegedűs László festő­művész önarcképét, debreczeni születésű özvegyétől ajándékul kap­tuk. Vettük Vizy János, a múlt század elején Debreczenben élt öreg úr ismeretlen festőtől való jellegzetes portraite-ját. Fényképen és negativa lemezen két egyetemi tanár és négy debreczeni nagy ^ alapító arcképével gyarapodott kegyeletes célú gyűjteményünk. Gondunk volt a helyi vonatkozású képes levelezőlapok sorozata hiányainak kitöltésére. A tudományegyetem felavatását kísérő ünnepségekről hivatásos és amateur fényképészektől 80 darab tényképet kaptunk. A haldokló debreczeni ősi kézműves mesterségek szerszám­gyűjteményét néhány régi szép szűcs előnyomóval és mintarajz­zal gyarapítottuk. Szakkönyvtárunk a tagilletményül kapott folyóiratokon kívül a főfelügyelőség húsz kötetnyi letétjével szaporodott. Néprajztárunk számára sikerült megvásárolnunk Tóth András szobrászművész néprajzi tárgyait, — pásztor holmikat, fa- és keramikus népművészeti készítményeket, — számszerint 110 dara­bot. Néhányat pedig ajándékul adott a derék gyűjtő, aki mú­zeumunk megnyitásakor is már számos hortobágyi pásztor készség­gel járult néprajzi tárunk megalapozásához. Ezen osztály egyéb jó vételekkel is fejlődött. Rendszeres régészeti ásatásokra, melyek 1914 óta szünetelnek, most sem kerülhetett sor. Történeti osztályunk vezetőjének archaeologiai tevékenysége csupán némely lelőhelyek megfigyelé­sére, szemmeltartására szorítkozhatott. így Szűcs Bertalan szorgal­mas magángyűjtő buzdítására megvizsgálta a poroszlói tiszádi rétben fe kvő, apo plj pt j ^őstelepet, mely a Tisza hullámveréseitől évről-évre omladozik. ErroT kífnerítő jelentést tett a főfelügyelő­ségnek. Ugyanonnan sebtiben összeszedett kis gyűjteményt hozott haza. Szeptember közepén a szabolcsvármegyei múzeum meghívá­sára részt vett a gávai Katóhalom mellett kezdett ásatáson, amely azonban a vérmes reményeket csalódásra változtatta. Tavasztól őszig majcl minden héten kirándult a nyúlási gyakorló térre, hogy szemmel kísérhesse a katonaság által ott végzett nagytömegű föld­elmozdításokat, melyeknek nyomán néha őskori emlékek és nép­vándorlaskori szórványos sírok is kerültek napvilágra. Egy állító­lag nagyobb bronzlelet — sajnos — épen olyankor jutott felszínre, amikor a dolgozó árkász csapat parancsnoka sem volt jelen. Emiatt a depot-lelet legnagyobb része elkallódott. Múzeumunk ez ideig csupán egy tokos bronzvésőt kapott belőle Kanabé Dezső tart. főhadnagy úrtól. A közönség ajándékozásra való hajlama a múlt évben is állan­dóan csörgedező forrása volt a gyarapodásnak. A papir inség miatt az adományozók és adományaik kimutatását, noha nekünk a sze­rény ajándék épen olyan kedves és szívünkben csak úgy hálát

Next

/
Oldalképek
Tartalom