Zoltai Lajos: Jelentés Debreczen sz. kir. város múzeuma 1918-1920. évi állapotáról (1921)

III. A múzeum XVI. évi jelentése 1920-ról

III. A múzeum XVI. évi jelentése 1920-ról. Idegen járomban nyögve, álnok ellenség megszálló hadserege által tétlenségre kényszerítve töltötte múzeumunk az 1920. év két első hónapját is. Az epedve várt szabadulás napja csak március 11-én kelt fel. E napon vette át az entente-misszió Debreczent az oláhoktól ; ugyan e nap délelőttjén vonult be ide a felszabadító vitéz nemzeti hadsereg vasi ezrede, a lakosság örömmámortól lobogó lelkesedése mellett. A bosszú és gyűlölet által diktált trianoni igazságtalan béke — szent meggyőződéssel hisszük — csak rövid időre határszéli várossá tette Debreczent ; az egyszer szintén megszűnt török uralom idejére emlékeztető végvárak szerepére juttatá. A debreczenieknek ellökélett szándékuk, hogy helyöket ebben a szerepben is becsületesen és dicsőséggel megállják. Valamiképen Méliusz Péter korában Debreczen ,,a mennyei tudományban mint egész Magyarországnak és Erdélynek világító lámpása ragyogott", úgy most határszéli fekvéséből eredő hivatása, hogy a magyar nemzeti műveltség tündöklő fényét, termékenyítő melegét napként árassza szét az ördögi gonoszsággal húzott új határvonalon innen és túl, — csonka- és rabMagyarországra egyaránt. Isteni gondviselés különös kegyelme is segíti Debreczent e gyönyörű feladat teljesítésében. Imé csodálatos útmutatása Debreczen felé fordította egy gyermekkora óta hazáján kívül élő és ott dúsgazdaggá lett magyar honfitársunk szívét, elméjét, azt sugalván néki, hogy szorgalmas munkában töltött életének mű- és régiségszeretetből fakadt nemes gyűjtőszenvedélyének nagyszerű eredményével, amelynek egyedüli örökösévé tragikus sorsra jutott szegény magyar hazáját és nemzetét tette, a Debreczenben levő magyar művelődési intézményeket szaporítsa és erősítse. E nagylelkű, áldozatkész hazánkfia Déri Frigyes, bajai származású, ifjúságától lógva Bécsben lakó gazdag selyemgyáros, kinek magyarsága nemhogy elhalványult volna az idegen környezetben, inkább megacélosodott és megnemesedett. Gyönyörű bizonyság erről a nemzetére nézve oly végzetes világháború után kialakult amaz elhatározása, mellyel több ágra szóló dús mű- és régiséggyűjteményét a magyar államnak ajándékozta „hazája iránti sze-