Zoltai Lajos: Jelentés Debreczen sz. kir. város múzeuma 1913. évi állapotáról (1914)

III. A Múzeum és tisztviselőinek tevékenysége

10 tása a már nem használt, de irodalom- és szinészettörténeti értékkel biró daraboknak ; nem különben a városi hivatalokban szétszórtan lévő műtárgyaknak és muzeális-emlékeknek leltározása. Mindkét munkát Zoltai Lajos múzeumőr végezte. A városi tanács 16,393 — 1913. sz. határozatával utasította múzeumunk őreit, a színházi könyvtár imént megnevezett anyagának kiválogatására, leltározására és a Városi Múzeumban elhelyezésére. E munkánál a múlt század első felében írott színmüvekre és a múlt század második felében működött színügyegylet és intendatura emlékeire voltunk figyelemmel. A kiválogatott anyagok nagyobb része a régibb magyar színmű irodalom termékeiből áll. Néhány olyan darab "kivételével, amelyek néha még ma is repertoire-ra kerülnek, s főként az énekes darabok kivételével az összes régi müveket átvettük. Érdekes, hogy az intendatura idejéből a debreczeni színészet eme fénykorából országos nevű nagy művészek mellett több helyi színműíró és fordító emléke is felelevenedik, akik álnév vagy saját nevük alatt eredeti és fordított, többnyire egy felvonásos könnyebb fajú darabokkal gyarapították a debreczeni és váradi színház műsorát. Ilyenek : Kadarcsi (Komlóssy Imre), Kereki (Kerekes József főjegyző), Komlóssy Dezső, Komlóssy Arthur, Serényi, Homoki, Hamar László, Paksy Albert, dr. Pallay Miklós, Szabó Antal, Szana Tamás, Lobmayer János vaskereskedő. Bercsényi B., Együd J., Vezéri Ödön színészek. Előadásra került Szarvas Gábor, a hires nyelvtudósnak is „Egy veszélyes csel" cz. 4 felvonásos vígjátéka. A légibb színdarabok között megvan ,,János Finnland herczege" cz. 5 felvonásos nézőjáték, amelyet németből udvardi Kossuth Lajos fordított 1827-ben. Ezt, mint egy nagyváradi szinlapról látjuk, a debreczeni színtársulat 1868 aug. 24-én felelevenítette. A kiválogatásnál készült leltárat a tanácshoz terjesztettük be ; saját leltári könyvünkbe azonban az ideiglenesen ládákba csomagolt anyagot, a tél beállta miatt, be nem vezethettük, így ezen értékes szaporulat 1913. évi kimutatásainkban még nem szerepel. A városi hivatalokban és intézetekben szétszórtan lévő műtárgyak és muzeális emlékek leltározásához, amely heteken keresztül tartott, a megbízást még 1912. végén kaptuk. Az eredmény igazolta, hogy érdemes volt ezeket a tárgyakat összeírni ; egységes leltárba foglalva, tájékoztatni azokról a tanácsot és érdeklődőket. Egyrészök olyan, amelyekre a kultúrpalota felépítése után a városi Múzeum föltétlenül igényt tarthat (ma még helyszűke miatt nem reflektálhat reájok) ; másrészöknek továbbra is abban a környezetben van legmegfelelőbb helyök, amelyben most állanak. Az összeírás kiterjedt a városházán és kívül elhelyezett városi hivatalokban : a városi színháznál, iparostanonciskolában és Zenedében található műbeccsel, vagy