Zoltai Lajos: Jelentés Debreczen sz. kir. város múzeuma 1912. évi állapotáról (1913)

Függelék - C) Ásatások a hortobágyi Poroshátoa

63 fekvése változó. A legtöbb vagy a lábfejnél, vagy a combok körül, ezeken belől vagy kívül feküdt. De találtam a baltérdnél, a bal alsó karnál s a jobb felső kar helyén is. Néha tü, ár vagy reszelőszerü vastárgyak is fordulnak elő. Vastárgyak közül már előző évi jelentésünkben közölt pajzsköldökön, zabián és karikán kívül egész állapotban csak két kerekded s egy négyszögű csatt került elibem. (II. temető, 17., 23. és III. temető 12. sírjából) ; továbbá egy aláhajtott lábú, 6 cm. hosszú La Téne ízlésű fibula (II. temető, 27. sír). Másik sír (III. t., 6. sír) hasonló fibulát összetörve adott. Tavaly ismertetett bronztárgyakon kívül újabban ezeket találtuk : fába vert bronz fülecskét (V. t., 3. sír) ; félkör alakú bronzcsattokat, szögecses páros bronz lemezekkel (II. t., 14., III. t., 27. sír) ; négyszögű bronz csattot (tengelyes oldala nélkül (III. t., 2. sír) ; kétrét hajlított, egyik végén dudoros bronzlemezt (III. t., 27. sír), sima bronzszíjj-véget, hossza 70, szélessége 15 mm. (I. t., 10. sír) ; nyitott, lapos végű bronz karperecet, körkörös és poncolt díszítéssel ; ismét nyitott, hengeres, végein vastagodó másik karperecet (amazt II. t., 25., emezt II. t., 19. sírjából). Ugyanilyenek Zalotán is kerültek elő.

3 Aláhajtott lábú, 62 mm. hosszú bronzfibulát (III. t., 27. sírból). Ugyanilyen alakúak eziist fibuláink ; kettejének íves háta hengeres, egyiké széles lemez s aláhajtott lábának sodronyos nyúlványa többszörösen körülcsavarodik a háton. Hosszúságuk 24—36 mm. (II. t., 9., 26. és III. t., 19. sír). A III. t., 6. sírjában lelt 42 mm. átmérőjű, nagy ezüst fülbevalónak egyik vége-kampós, másik vége köralakú hurokká alakul egy melléksodrony segítségével, amely többször körültekerődzik a karikán. Legértékesebb leleteink egyike ezideig ezekből a temetőkből egy bőrtűs díszítésű kis aranylemez. Hossza 19, szélessége 14 mm. Egyik oldalán sodronyok által két részre osztott pántból fülecske van szögecsekkel reá erősítve. Közel állhat tehát a feltevés, hogy a lemez valamely ékszernek egyik, talán kisebbik fele. De miután hátsó oldala teljesen sima ; sem áttörés nincs rajta, alig hihető, hogy ruhára felerősítve, mint kapcsot vagy borító lemezt alkalmazták. Inkább gondolhatjuk azt, hogy lógó, csüngő dísz volt. A lemez közepén sodrott aranydrót két3 Arch. Ért. XXVI., 54., 53.