Zoltai Lajos: Jelentés Debreczen sz. kir. város múzeuma 1911. évi állapotáról (1912)

A Múzeum igazgatása

másul ; de ugyanakkor kifogásolta azt, hog}' Múzeumunk gyűjtőkörébe nem tartozó vidékekről is vásárolt tárgyakat". A Múzeumi Bizottság novemberi üléséből a városi Tanács útján tett felterjesztésében felsőbb jóváhagyást nyert szervezeti szabályzatunkra támaszkodva igazolta a kifogásolt eljárás korrektségét s egyúttal kérelmezte a Főfelügyelőségtől, hogy jövőbeli félreértések kikerülése végett szabatosabban állapítsa meg régiségtárunk gyűjtőterületének demarcal ionalis vonalait, amelyek az idézett szabályrendelet értelmében kétségtelenül kívül esnek Debreczen és Hajdú vármegye határán. E felterjesztésre jelentésünk írásakor még válasz nem érkezett. Munkarendünkben a hortobágyi őshalmok, az andaházapusztai újonnan felfedezett urnatemető, az egyeki őstelepek tovább ásását s egy-két elpusztult templomhely feltárását ; továbbá a környéken néprajzi gyűjtést, s Hajdúhadházról egy udvar-tipus mintájának elkészítését vettük tervbe. A munkarendet a városi tanács már február 27-ikén jóváhagyta ; a város birtokában lévő területeken a kutatást megengedte s a városi külső tisztviselőket a múzeumőr támogatására útasította. A Főfelügyelőség június 8-án 253. sz. leiratával erősítette meg munkarendünket. Ehez alkalmazkodó eljárásunkról jelentésünk más részében fogunk beszámolni. A munkarenddel szoros kapcsolatban álló költségelőirányzat szerkesztésénél a rendes városi segély, nemkülönben a Főfelügyelőségtől kért állami segély mértékéhez alkalmazkodtunk. Ennek következtében Löfkovits Arthur évi adományát is számításba véve, saját erőforrásainknál Múzeumunk 1911. évi összes bevételeit és kiadásait egyformán 10,370-—, az állami segélyalapnál pedig, az előző évi maradványokra is nézve, 4578-04 koronával irányoztuk elő. Állami segélyül ugyanis 3000 koronát kértünk. Valósággal pedig a Főfelügyelőség 900—1911. sz. leirata értelmében a nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi Minisztérium részünkre a könyvtári javadalomból 300, a régiségtáriból 1500, a néprajziból 800, összesen 2600 koronát utalványozott. Ezen összegből korábbi megállapodás, illetőleg szabályrendeletünk alapján a 16,441 — 1911. sz. tanácsi határozat 800 koronát a múzeumőr fizetése pótlására a házipénztárba utalványozott át, 450 koronát pedig a „gyűjtemények vásárlására szolgáló tartalékalaphoz" csatolt.