Zoltai Lajos: Jelentés Debreczen sz. kir. város múzeuma 1910. évi állapotáról (1911)
Jelentések halmok megásatásáról - VI. A sárrétudvari Balázshalom
48 Dr. Pósta Béla múzeumi orsz. felügyelő úr, amikor a múlt év tavaszán a pipáshalmi ásatásról tudósítottam, gratulált annak eredményéhez, miután az — szerinte — jelentőséggel bir az alföld települési történetére nézve. Felügyelő úr e temetkezést a neolith-kor azon szakaszából származottnak véleményezte, amikor a temető még nem vált el a lakóhelytől. Mint analógiákra déloroszországi, közelebbről pedig a szmélai kurgánokra hivatkozott, amelyeknek zsugorított s többnyire melléklet nélkül szűkölködő csontvázait szintén vörös festék kíséri. De nemcsak a vörös festéknek poralakban jelenléte közös jelleg e sírokban, hanem a csontoknak vörösre festése is. Először a Pipás-halomban vettem észre, hogy a tetem koponyáját vörösre festették. A Balázs-halom csontváza pedig tetőtől talpig vörös volt a festéktől. Mindkét sír a halom alatt feküdt és mindkettő felett későbbi beletemetkezést találtunk, egyikben La Tone-, a másikban honfoglalás- és Árpádkoriakat ; tehát mindkettő régibb eredetű emezeknél. Oroszországban a szmélai kurgánokon kívül az alexandriai és khersoni kerületben is ástak fel hasonlóképen igen szegény kulturájú kurgán-sírokat, festett koponyákkal. 1 Még feltűnőbb, hogy az ó-egyptomi guggoló csontvázas sírokat is a festék használatának kétségtelen nyomai jellemzik : festéktörő kőlapok, malachitos földdel telt bőrtáskák. Sárga és veres okkert wormszi és svájci sírokban is leltek. Dr. Forrer e közös jelenségekből az egyptomi és európai neolithkori népesség közös eredetét bizonyítja. 2 Hát mi miként vélekedjünk a magyar halmok és déloroszországi kurgánok eredetéről és rokonságáról ? ! Ha kellő gonddal és figyelemmel minél többet felbontunk alföldi halmaink közül, bizonyosan közelebb jutunk a kérdés megoldásához s nagyobb világosság derül a festett csontvázakra is, amely ,,az archeológiának egyik leghomálvosabb és legtöbbet vitatott kérdése". 3 Zoltai Lajos, múzeumőr. 1 Arch. Ért. Újf. XX. 131. 2 U. u. XXII. 264—266. 3 U. o. XX. 132.
