Zoltai Lajos: Jelentés Debreczen sz. kir. város múzeuma 1909. évi állapotáról (1910)

Jelentések múzeumunk 1909. évi ásatásairól - II. Ásatás a hajdubagosi Daraboshegyen

34 A ló koponyája nem volt meg. Az észlelt körülményekből az látszik, hogy ezt a sírt már egyszer kifosztották. Hány hortobágyi halomban alusszák honszerző eleink síri álmukat? Hiszen ez a tágas puszta a névtelen nótárius által felsorolt egyik nagy hadi út szélén terül el. II. Ásatás a hajdubagosi üaraboshegyen. (Bronzkori urnatemető.) Szerencsés véletlen vezette múzeumunkat a hajdubagosi Daraboshegy bronzkori urnatemetőjéhez. 1908 őszén Bagoson házalván néprajzi tárgyak után, Németh Imre gazdálkodó felesége urna darabjait s a benne talált csontokat mutatta nékem. Elmondotta, hogy ilyen edényeket az ő daraboshegyi földjükön s Papp Károly szomszédos földjén gyakran fordít fel az eke. Fibik István községi jegyző közbenjárására mindkét gazda megengedte, hogy 1909-ben, aratás után, könnyen teljesíthető feltétel mellett földjükön ásathassunk. Augusztus 17—20. és aug. 31., szept. 1., 2. napjain vallattam a Daraboshegyet. A hegy alatt, északkeletről délnyugotra lassan emelkedő hosszú homok domborulatot kell értenünk, melynek legnagyobb viszonylagos magassága sem igen több ötméternél. Ezen emelkedés gerincének északkeleti felső nyúlványán, a derecskei úttal délfelől párhuzamosan haladó dülőúttól 100 méternyire, a község templomától légvonalban 3450 méternyire fordulnak elő a bronzkori urnák. Eddig csak Németh Imre és Papp Károly földjén találták 37 méter széles s 40—45 m. hosszú területen. De valószínű, hogy a hegy legmagasabb pontja felé eső földeken is lappanganak, ahol szántás után hasonló cserepek tünedeznek fel. Az urnák 30—40 centiméter mélységben már elérhetők. Ez az oka, hogy a laza homokba jól leeresztett eke különösen az urnák fedőit és nyakát könnyen elpusztítja. Az ásatásról felvett térkép nem mutatja a sírok szabályos,, soros elhelyezését. Az urnák inkább összevissza, mint egyenes sorokban feküsznek. A legtöbb magánosan állott ; de találtam egymáshoz egészen közel két, három, sőt kilenc urnát is. Hihetőleg ugyanazon család tagjainak hamvait rejtették magokban. Valamennyit kevésbé iszapolt, mert a törésnél szemcsésnek mutatkozó agyagból gyúrták. Csaknem kivétel nélkül kivül-belől gondosan megsimították. De rosszul égették ki. Színök kívül túlnyomólag barna, világosabb vagy sötétebb árnyalattal ; ritkábban sárgás és olajbarna, fekete és vörhenyes. Belől leginkább vörhenyes színűek. Általában közepes nagyságúak. A legnagyobb sem magasabb 30—40 centiméternél, holott Egyeken 50—60 cm. magas urnák sűrűn fordulnak elő.