Zoltai Lajos: Jelentés Debreczen sz. kir. város múzeuma 1909. évi állapotáról (1910)
I. Emlékezés dr. Thaly Kálmánra és az ö hagyatéka
I 4 I. Emlékezés dr. Thaly Kálmánra és az ö hagyatéka. Múlt évi szept. 27-ikén szomorú hír kelt szárnyra a trencsénmegyei Zablatról. Dr. Thaly Kálmán, ott lakó egyik barátjának házánál hirtelen elhunyt. Az egész ország méltán gyászolta meg őt, az ideális lelkű hazafit, az ország függetlenségéért küzdő nagy politikai párt vezérlő alakját, a kiváló történettudóst, aki Mikes Kelemen kitartó hűségével és odaadó ragaszkodásával csaknem félszáz esztendőn keresztül írogatta dicső emlékű fejedelmünknek, Rákóczi Ferencnek és hős kurucainak vitézi tetteit s lángoló buzgalommal fáradozott, mint élete legfenségesebb céljáért, abban, hogy a száműzött fejedelemnek,-meg bujdosó társainak visszaadja a hazát, a hazának őket. Méltán siratta meg őt Debreczen városa is. A debreczeni polgárság rendületlen bizalmából „a kuruc-kor historikusa, a harcok írója" huszonkét évig képviselte Debreczen első kerületét az országgyűléseken. E nagy magyar város közönsége osztatlan szeretettel ruházta fel őt a „díszpolgár" címével s örökítette meg nevét az egyetemmé fejlődő kollégiumban 40,000 koronás ösztöndíj alapítványtevésével. Csak 1908. évi jelentésünkben adtuk elő, micsoda módon kívánta Thaly Kálmán „némileg viszonozni" Debreczen város közönségének iránta tanúsított törhetetlen hűségét és szeretetét. Ki gondolta, ki óhajtotta volna, hogy ilyen hamar elkövetkezik az ő halálának esete, amelyhez kötötte volt a Debreczen város Múzeumának ajándékozott kedves emléktárgyak átalvehetését. Az 1908 jan. 3-dikán kelt ajándékozási okirat s az 1909. évi pótvégrendelet számos és becses ereklyével, kultúrtörténeti fontossággal biró más tárggyal szaporítja Múzeumunk gyűjteménvtári anyagát. A Törvényhatósági Bizottság Oláh Károly közművelődésügyi tanácsnok kezdésére kegyeletes érzéssel határozta el, hogy úgy a Thaly Kálmán után örökölt, mint mások által ajándékozandó és reá vonatkozó emléktárgyakat a Múzeum mellett berendezendő „Thalvszobá"-ban kell együtt tartva őrizni ; e szoba számára Thaly arcképét megfesteti s műveit lehetőleg teljes számmal megszerzi. A városi Tanács e határozat foganatosíthatása végett 1910 máj. 1-től fogva a Múzeum rendelkezésére adja a szükséges helyiséget. A Thaly-hagyatékot a múlt év vége felé átalvettük, haza is szállítottuk ; de a téli idő s az ideiglenes helyiség alkalmatlansága miatt nem rendezhettük ; egyenként számba sem vehettük. Mert a kuruc-kor történetírójának ingóságai közül nemcsak azokat mondhatjuk Múzeumunkéinak, amelyeket a megboldogult maga kijelölt, hanem azokon kívül ifjabb Thaly Dezső és Thaly Béla urak, az ő unokaöccsei, nagy önzetlenséggel a „Thaly-szobá"-nak ajándékozták