Zoltai Lajos: Jelentés Debreczen sz. kir. város múzeuma 1907. évi állapotáról (1908)

II. A Múzeum gyarapodása

•29 köríves szentélye falainak téglából rakott fundamentomát. Két napi költségünk 22 kor. 54 fillér. A tanács e kísérletet nemcsak nem kifogásolta, hanem 12,130—12,299/1907. sz. határozattal megengedte, hogy a város pénzéből a templom dombját, annak rendjemódja szerint, egészen felkutassuk. Minthogy azonban később a mezei munkák miatt azon a néptelen földön napszámosokat nem kaptunk, az ásatás folytatását a következő évre halasztottuk. III. Debreczen város egyházi és világi jeles férfíai sírhelyeit és emlékeit kutató bizottság költségén múzeumunk okt. 4—11. napjain ásatott a Kossuth-utcai temető szélső nvugoti nagydombján is, azon a helyen, ahol már emberemlékezet óta Comáromi Csipkés György síremléke s egy másik felíratnélküli szarkofág látható, amely szarkofágot a szájhagyomány Méliusz Péterének tartja. Az ásatásról a múzeumi őr külön jelentést írott. Itt csak azt említjük meg, hogy az ezen alkalommal talált leleteket (gvürüket, pártákat, ruhafoszlányokat, csipkéket és három síremléket) múzeumunk vette gondviselésébe. A párták és ruhafélék, miután alapos kitisztítást igényelnek, egyéb dolgaink miatt még nem lajstromoztattak. Az ásatást jövőben folytatni fogjuk. Az eddigi költségek 175 korona 04 fillérre rúgnak. Egész éven keresztül ásatásból 189 őskori és 134 középkori tárgygyal gazdagodtunk. Tekintélyes összeget, 744'24 koronát fordítottunk néprajzi tárgyak vásárlására. Ebből 290 korona állami, 454'24 kor. városi segélyre esik. Benne foglaltatnak a vidéken eszközölt néprajzi gyűjtésnél felmerült utazási, élelmezési és szállásolási, egyébiránt igen mérsékelten számított kiadások is. Megjegyezzük, hogy a Múzeum őre úgy az ásatásokat, mint szorosabban véve a régiségtár gyarapítása érdekében tett vidéki utazásokat is felhasználta néprajzi gyűjtésre. Azt is megemlítem, hogy vidéken a néprajzi gyűjtés körül igen sok nehézséggel kell megküzdenünk. arról nem is szólva, hogy falun megesett velem, hogy nem kaptam ebédet, sem fuvarost, aki a harmadik faluba átal vigyen. Az első nap rendesen eredménytelenül múlik el tudakozódásokkal. De legtöbbször a kérdezett dolgok felöl teljesen tájékozatlanok azok is, akikhez útbaigazításért fordulunk. Maga a köznép pedig általában bizalmatlanul, nemescélú törekvéseinket meg nem értve, kicsinylő lenézéssel fogad. Némelyek pedig azt hiszik, hogy a véletlenül nálok megtalált