Zoltai Lajos: Jelentés Debreczen sz. kir. város múzeuma 1907. évi állapotáról (1908)

Zoltai Lajos múzeumőr jelentése Méliusz Péter sírja kereséséről

JELENTÉS MÉLIUSZ PÉTER SÍRJA KERESÉSÉRŐL. Inspicis hanc molem lapidum, nec tergis ocellos Pectus habes durum, duraque corda geris, Publica cur patriae non defies damna, nec ullo Prosequeris luctu? Saxea corda geris. Félegyházi Tamás síriratából. (Bod : Tymbaules. 29. 1 ) Elöljáró beszéd. A Kossuth- (régen Czegîéd-) utcai „nagy temető"

1 hihetőleg a debreczeniek legrégibb temetkező helye a városon kívül. Okiratilag nem igazolhatjuk, csak sejtelemből következtethetjük, hogy eleink ezt a homok-dombos területet fogták fel köztemetőnek legelőször a város kerítésén kívül, amikor elhagyni kezdték a templomok és kolostorok körül való temetkezésnek az első királyok — Szt. István és Szt. László — idejéből eredett szokását. Ezt az időt sem határozhatjuk meg közelebbről. De bizonyos, hogy a református Debreczen lakosságának igen tekintélyes része ebben a temetőben találta meg a halál után következő nyugodalmat ; különösen pedig e helyen vált porrá Debreczen legtöbb nagy emberének földi része. Hitjavítók, tudósok, írók, prédikátorok, professorok, bírák és senátorok. Akiknek elméjök fénye az egész országot beragyogta, akik ezer veszély között bölcsen és erős kézzel kormányozták a „debreczeni respublica" hajóját s akiknek halálát egész város és egész ország gyászolta. Valamennyied Debreczennek ma is büszkesége — dicsekedése. Mégis az utódok e nagyok hamvaival megszentelt s áhítatos kegyeletre serkentő földet nem becsülték meg, úgy, amint illett 1 így nevezi pl. az 1683. évi Diárium. Városi levéltárban.