Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 15-16. (Berettyóújfalu, 2011)
TÖRTÉNELEM - GESCHICHTE - Seres István: Források Kis Víg Miska üldözéséhez
A néphagyományban, illetve a tudományos és népszerűsítő feldolgozásokban a betyár neve szinte mindig „Víg" alakban szerepel, az egykorú források és híradások viszont többnyire „Vég" vagy „Végh" alakban közlik, így egyértelmű, hogy a bihari Sárréten otthonos, kiterjedt Vég/Végh família tagja volt. Ilyen nevű családok több településén is éltek, erről maga O'sváth ír az 1875-ben megjelent, nagysikerű monográfiájában. Eszerint ilyen nevű család Sárrétudvari mellett még Bárándon, Berettyóújfaluban, Biharnagybajomban, Kábán, Konyáron és Váncsodon is volt, és többnyire nemeseknek írja őket. A polihisztor csendbiztos szerint az 1840. évi országos adókivetésben a Sárrétudvariban honos Végh családot is a nemesek között írták össze, és három tagja is honvédként szolgált az 1848^19-es szabadságharcban: Dávid csatában esett el, Miklós és Imre pedig még 1875 táján is éltek. 7 Bár a helyi 1848^19-es honvédek névsorát éppen egy Bakos Antal nevű udvari polgár engedte át O'sváthnak, az meglehetősen keveset írt a helységről. Ennek okát abban kereshetjük, hogy Udvari a járás derecskei csendbiztosi szakaszához tartozott, és meglehetősen messze esett O'sváth lakóhelyétől (Biharkeresztes). Egyébként Kis Víg Miskáról sem esik szó a monográfiájában. A „Pandúrkorom emlékei..." című 1905-ben megjelent visszaemlékezésében viszont pótolja ezt a hiányosságot. Első ízben Bagossy József (B. Józsi) bihardancsházi birtokos, nevezetes úri betyár kapcsán említést tett róla, hogy betyáros öltözékben tetszelgő, „népies viseletű, de úrigőgös" nemes különösen szerette, ha a „hírhedt Víg Miskát valaki benne vélte feltalálni". Az 1850-es években aztán egyszer jól pórul is járt ezért, mivel egy alkalommal Karcagon éppen az udvari betyár helyett fogták el a zsandárok, és napokon át penészes, sötét pincében tartották, kenyéren és vízen. 8 Ennél már jóval részletesebb leírást kapunk a „Két bihari zsiványbanda kiirtása" című fejezetben, ahol a Habsburg-ellenes szabadságharc bukása után, még 1849 őszén elhíresült Orbán Bálint, illetve a nagyszalontai születésű Fábián Pista vezette betyárbandák rövid bemutatása után tért rá Kis Víg Miska viselt dolgaira. Itt, Berettyószentmárton jegyzőjeként már személyes tapasztalatok inspirálták a történtek felvázolására. O'sváth „ügyes, vakmerő, de szemtelen fickó"-ként mutatta be a betyárt, s jellemzése meglehetős hasonlóságot mutat az általa ugyan eleve nem ismert, de az idős emberek elbeszélése alapján ugyancsak szimpátiával bemutatott Zöld Marcihoz. 7 O'sváth 2009: 440. Egyébként maga O'sváth sem volt következetes: kötetében vegyesen szerepel a Vég/Végh/ Víg/Vígh alak, a sárrétudvari család, illetve annak tagjai Vég/Végh formában fordulnak elő. A betyár csak a „Pandúrkorom emlékei..." című kötetében, illetve egy 1876-os cikkében bukkan fel, de mindig csak „Víg Miska"-ként. Erre nézve 1. O'sváth 2010a. 8 O'sváth 2010a: 196. 88
