Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 15-16. (Berettyóújfalu, 2011)
TÖRTÉNELEM - GESCHICHTE - Siteri Robert: Hazafias dalcsokor és mezítlábas tornászcsapat (Adalékok a Bihar vármegyei ének- és tornaversenyek történetéhez)
300 pengő segély kiutalása iránt. 5 3 Ezen kívül a tantestület úgy döntött, hogy az iskola „csekély belépődíjjal" soron kívüli tornaünnepélyt rendez, melynek bevételével a csapat utazásához járulnak hozzá. 5 4 A szükséges összeget sikerült előteremteni, így a csapat Debreczeni Lajos vezetésével, Salánki Ferenc igazgató-tanító és Nácsa Antal tanító kíséretével felutazhatott Budapestre és bemutathatta gyakorlatát. 5 5 A csapat elnevezése egyébként a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt értelmezhető volt. A korabeli sajtótudósítás - valószínűleg Nemzeti Sport - nem is hagyta ki a lehetőséget, a csapatról megjelent képaláírása ugyanis a következő: „Mezítlábas kis tornászok a világbajnokság tegnapi záróünnepélyén. A berettyóújfalui református elemi iskola növendékeinek nem tellett cipőre, és így mezítláb jöttek Budapestre. " 5 6 Következő évben a jubileumi (a MOTESZ fennállásának 50. évfordulója), XIII. nemzeti tornaünnepély megrendezésének helyszíne Debrecen volt, s a „mezítlábasokat" erre az alkalomra is meghívták bemutatót tartani. Itt a csapat működéséért bronzplakettet, Debreceni Lajos pedig elismerő oklevelet kapott. 5 7 A csapat későbbi tevékenységére már nem találtam adatot, valószínűleg megszűnt. A megszűnés oka egyrészt az újítás igénye lehetett, másrészt az a körülmény, hogy a tagoknak állandóan cserélődniük kellett volna (az eredeti csapattagok kijárták az iskolát), és ez már túlnőtt az általános iskolai munka, illetve a felkészítő pedagógus teljesítőképességének határain. A csapat elérte, amit ezen a szinten elérhetett, többre pedig sem mód, sem igény nem volt ebben a környezetben. Az ének- és testnevelés tantárgyak a szülők szemében nem tartoznak az úgynevezett „fontos" tárgyak közé (valljuk meg, sokszor még szakmabeliek szemében sem). Ugyanakkor ezek a tantárgyak azok, amelyek a kívülállók felé a leglátványosabbak - és szórakoztató formában - reprezentálhatják a tanulók és pedagógusok felkészültségét, „ügyességét". Kolumbán Lajos már idézett rádióelőadásában megállapítja, hogy a nyilvános körzeti versenyek rendszere a legjobb módszer arra, hogy a szülők (sőt, helyi hatóságok) felé a pedagógus bizonyítsa az ének és testnevelés tantárgyak hasznos voltát. „A magyar ember az iskolával szemben nem igényes. Nem kíván egyebet, hogy tanuljon a gyermeke írni, olvasni, számolni" - írja Kolumbán, majd így folytatja: „Nekünk azonban tovább kell néznünk az iskolai neveléssel ...A népiskolák minden tárgya egyformán fontos, kölcsönhatásai egymással megvannak és együtt formálják ki az egész embert. Nincsenek tehát első-, másod- és harmadrendű tárgyai. Meg kell tehát a népet nyernünk, hogy rokonszenvvel kísérje a tanítónak mindennemű, így tehát testnevelési munkáját is. " 5 8 Korszerű, napjainkban is érvényes pedagógiai felfogás. A tanítói munka gyakorlatát, az iskola belső működését belülről ismerő személy persze tisztában volt vele, hogy a versenyek által mutatott kép nem teljes, bizonyos szempontból „kirakat"-kép. A már idézett Mezey Ferenc éppen a tornász5 3 Presbitériumi jkv. 1934. ápr. 8. 5 4HBML VIII. 169/a 5 5 Bihar, 1934. június 7. 3. 5 6 Ld. 5. sz. kép 5 7 Bihar, 1935. június 13. 2. 5 8 Kolumbán i. m. 78. 77
