Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 15-16. (Berettyóújfalu, 2011)

IRODALOMTÖRTÉNET - LITERATUR - Bakó Endre: Sinka István pályakezdő évei

A hazatérő Szivemben álmok - a mezsgyén - kalászok. Kék Dunám völgye látlak újra, meghajlok, köszöntelek. Fogadd te is fiad, a hazatérő kóbort, kinek poharába e halk tájak öntenek - akárcsak egykoron - csengő, tiszta óbort. Itt látom, itt újra a kaszások csapatját, mennek az ég alatt, pirosan, frissen feléd, ah, szent Dunám. Már sietnek dalolva, míg le nem hull a nap, a sárga hegyek mögé... S csend lesz azután. S én közelgek remegőn, nyomról nyomra lépve, s hallom, pásztorsíp sír kint a messzi fáknál. Itt vagy hát földem! Üdvözöllek! ... Már ím futva megyek feléd s a koraesti lángnál megismerem rétem s csöndőrző boglyáim. A karavánhoz Megálljatok! Vissza, nyűtt csapat! Villogó szemmel ki mered ott előre? Egy őrszem ő, az űzött, árva, dőre, vad rengések fia, ki bútól sápatag. Gyújtsatok itt tüzet és álljon a karaván. Ez a forrás a mienk! Ez a szikla szent! Köröskörül - ó, nézzétek! - messze, lent Kínoktól vereslik ég, föld, egyaránt. Álljatok meg itt! - Hej, nem lesz soha szombat? A tűz pattog-é? -halljátok - vagy vágyaink zokognak? Némulj, zajongó kor!... Akiknek nincs szavok, most vad lihegéssel támadnak a résnek És tusára roggyannak a tompa fényű kések A, érzitek? - A szél, a szél ... már hozza a vérszagot. (Sinka István verseiből. 1932. július 3. 27. sz.)