Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 15-16. (Berettyóújfalu, 2011)

IRODALOMTÖRTÉNET - LITERATUR - Bakó Endre: Sinka István pályakezdő évei

a hűs, vak mélyben s nyugodt, halott... A vad hableány a holt rabot, a hős esónakost, üvegszínű vízkocsiján viszi-viszi, s beszél hozzá, suttog, fecseg... A bús csónakos haja ében. S a hableány felsír: Halott jegyes! S a vak mélyben gyászindulót dalolnak a homokszemek. (A Magyar Falu évkönyve, 1932. A kézzel számozott 80. oldalon) Fáradt ember tűnődése Országúton hóba esve: Úgy lep el egy téli este Lábam nyomát temetve majd? Az ég sem lesz holdvilágos?... A boldogság messze szálldos S kerül engem, A kósza, merengő magyart? Új nászon majd citera peng? Engemet meg temet a csend, Temet a tél s belep a hó? S könnyek értem hullnak néha? Vagy a vándor messzi, néma Haldoklásán A szél lesz csak a sirató? S a túlvilág messzeségén, Vagy ott lenn a sírom éjén, Majd megszűnik a kín, ajaj? - Föld méhiben , síri csendben, Ott majd szépen /meg/pihenve, Távol tőled, Te földi gond s te földi baj ! (1932. január 31. 5. sz.)