Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 15-16. (Berettyóújfalu, 2011)
NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Petrovszki Ildikó: Táplálkozás Biharkeresztesen
„meglepetésre" törekvő étrendszerkesztés 7 6: az újszerűnek és modernnek tartott ételek, hidegtálak, töltött húsok, majonézes saláták svédasztalos feltálalása. Ezt az újfajta, általában a fiatal pár elképzelései szerint alakuló ételsort azonban az idős generációhoz tartozó rokonok ma is ellenérzéssel fogadják. A lakodalmi helyszín kialakításában is változások figyelhetők meg. Hagyományosan a ház kiürített szobáiban vagy az udvaron felállított sátorban rendezték, de a 60-as évektől kezdve egyre gyakrabban választják bérelt helyiségként az iskola ebédlőjét vagy az éttermet. Ebben az esetben kétféle szervezési forma figyelhető meg: a hozzávalók előteremtésében még megmarad a hagyományos segítő rendszer, de az ételeket már az új helyszínen főzik meg. Mára már egyöntetűvé vált az, hogy a süteményeken és tortákon kívül a vacsorán szereplő teljes étrendet pénzben fizetik meg. A gyermekágyat fekvő anya nyugalmát és ellátását segítette a komatál-hordás szokása. A szülést követő hat héten át a legközelebbi rokonok és a szomszédok naponta többfogásos ebéddel és uzsonnával látták el az anyát és annak legszűkebb családját, a férjet és már meglévő gyermekeit. A rokonság és a szomszédság általában előre megbeszélte egymás közt, hogy ki melyik nap és milyen ételt visz. Mindenki a lehetőségéhez mérten igyekezett előteremteni a közönséges hétköznapinál gazdagabb, táplálóbb fogásokat. A húsleves, a tejes gyümölcsmártások és a tejes-tojásos édességek a tejelválasztást segítő ételekként, a könnyű baromfiételek pedig tápláló, de könnyen emészthető húsételekként állandó szereplői voltak a gyermekágyas anya étrendjének a 20. század elejétől. Az elmaradhatatlan csigatésztás tyúk- vagy csirkehúsleveshez a benne főtt hússal birsalma- vagy meggymártást tálaltak, de kedvelt komaétel volt a csirkepörkölt nokedlivel és a töltött káposzta is. Az ünnepi rántott hús, rántott csirke is egészen korán, az 1920-as, 30-as években megjelent komaételként rizs- és krumpli körettel. Csemegeként a századfordulón a kacsazsírral megöntözött tejbegríz, két-három évtizeddel később a madártej és a piskótatorta volt általános. Az ebéd és az uzsonna összetételében csak annyi különbség mutatkozott, hogy leves csak a komaebédhez tartozott. A komaételt mindig a külön ezekre az alkalmakra tartalékolt, egymásba rakható porcelán ételhordóban, komacsészében vitték. A komaételek összeállításának jellemző vonása a táplálkozási újítások gyors megjelenése: amint a településen elterjedt egy-egy új étel vagy sütemény, az szinte azonnal beépült a komatálba. 7 6 Kisbán 2001: 225. 179
