Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 15-16. (Berettyóújfalu, 2011)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Petrovszki Ildikó: Táplálkozás Biharkeresztesen

Az étkezések rendje, a heti és napi étrend kialakítása A mezei munkák kivételével a szokásos hétköznapi étkezések helyszíne a konyha. Az asztalon mindenkinek külön terítettek, de minden fogást ugyanabból a tányérból fogyasztottak el. A közös tálból evésre mint idősebbeknél látott kuriózumra néhányan még emlékeztek az 1950-es—60-as évekből. Az asztalhoz a családfő ült le elsőként, az ő helye mindig az asztalfő volt, a nők csak a család férfitagjai után ülhettek le.

61 A 20. század első évtizedeiben az asszonyok azonban még a férfiaktól elkülönülve étkeztek a konyhában. A mai nyolcvanéves generáció úgy emlékszik vissza, hogy gyermekkorukban még ez volt az illem. A gyermekek serdülőkoruktól kaptak helyet a felnőttek mellett. A kisebb gyerekek a konyha sarkában egy hokedli mellé tett sámlin, vagy a küszöbön ülve bádogtányérból ettek. Az ételből mindig a családfő szedett először, azután a felesége és az elsőszülött, majd életkoruk szerint a többi testvér. Az állandó cselédek - akik a család munkavégézéséhez jelentősen hozzájárultak - szintén a családdal egy asztalnál étkeztek, ők az ételből való szedésnél az életkoruk szerint sorolódtak be a nagykorú családtagok közé. Az új szülöttek és a csecsemők anyatejes táplálását lehetőleg minél tovább igyekeztek fenntartani. Szükség esetén az anyatejet hígított tehéntejjel pótolták, a hígítást forralt vízzel, székfűteával, bolti cikóriakávéval, malátakávéval, még inkább árpakávéval oldották meg. Félévesnél fiatalabb csecsemőnek negyedeztek, féléves kortól pedig feleztek, azaz egy liter folyadékhoz negyed, illetve fél liter tehéntejet kevertek. Az árpakávét vaslábasban felpattogzásig barnára pirított, majd megdarált árpából főzték. Igen tápláló és egészséges tápszernek tekintették, mely a tejpótlás mellett egyúttal a bélrendszert is rendben tartotta. Az anyatejről a szilárd ételekre való átszoktatás kezdete egyaránt függött az anyatej menyiségétől és a fogzás megindulásától. A hét-nyolc hónapos korától már rágni, csáncsorogni tudó csecsemőnek tejbe áztatott kenyérhéjat adtak a kezébe. Egyéves korban fokozatosan szoktatták rá a csecsemőket a szilárd ételre: a felnőttek főtt ételét összetörve kapták. A magyar paraszti táplálkozásban megfigyelhető jelenség a hét napjainak rögzült ételszerkesztése, az ún. heti étrend gyakorlata: a hét egyes napjainak húsevő és hústalan napokra való szétválasztása. Kialakulásának hátterében az absztinenciára és a böjtre vonatkozó, az évszázadok során folyamatosan változó egyházi előírások állnak.

6

2 6

1 „Elsőnek mindig a férfi ül le. Én is az én párommal így voltam, meg a lányom is. Úgy tanultuk, hogy az első ember a férfi." (Nagy Lászlóné) 6

2 Kisbán 1997: 479-480. 170