Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 15-16. (Berettyóújfalu, 2011)
NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Bihari-Horváth László: A bakonszegi parasztközösség által a XVIII. században hasznosított puszták története: a Kovácsi- és a Bócsi-puszta
idézett bakonszegi vallomás. A bakonszegiek, miután a Kovácsi pusztát - a földesúr saját kezelésbe vétele okán - el kellett hagyniuk, a Bócsi-puszta műveléséhez kezdtek: „... mások [akik nem maradtak Kovácsin] ismét a méltóságos Rhédey família engedelméből bócsi pusztának (melyet a Berettyó vize kétfelé hajt) a vizén innen lévő részét szántották és vetették. Ezen bócsi pusztát pedig ekképpen használták, hogy három kis fordulóban lévén, a pusztának túl a Berettyón való része, amely is most kérdésben forog, ember emlékezetitől valamennyit akart és valahol tetszett az uraságnak majorság földet maga számára kiszakítani, azt megtartotta minden fordulóban és ami az uraság majorföldjétől megmaradóit, azt uraság engedelméből - többnyire pestistől fogva - uraság tisztjei előtt felosztották. Amellett az ilyetén uraság major földjétől megmaradóit földeket az uraság engedelméből berettyóújfalusiak, váncsodiak, bojtiak s egyéb helységbeliek is kilencedre szántották és vetették. Ezen kilencednek megadásán kívül - amint az említett más földesuraság keze alatt lévő lakosok, úgy mi is - semmi fizetést, vagy adózást nem tettünk, hanem az uraság számára kiszakasztott majorföldet szántottuk, és azt fel is takartuk. Ugyanezen túl a Berettyón lévő három kis fordulóhoz tartozandó Berta, Kis Dajtér, Nagy Dajtér, Dinnyés, Bálint-ülés, Fekete-sziget, Nagy-sziget és Rühes-hát nevezetű és a Berettyónak helységünk felől való végén bizonyos vizesek által megkülönböztetett szigetecskéket is, hasonlóul csupán kilencednek megadásával bírtuk és használtuk. Ezen bócsi pusztának több, innét a Beretyón levő részét, amint eleinktől hallottuk félvén a lakosok attól, hogy Bócsot megülik, és így elrekesztenek azon pusztának haszonvételétől, mint a Bakonszeghez tartozó földet, úgy fogták fel és amint eleink, úgy azok után mi is: két dézsmára, úgy mint kilencedre és tizedre bírjuk, holott nem bakonszegi, hanem helységünktől különös fennálló határokkal (mely két határ között fekszik Kováts i is) megkülönböztetett bócsi pusztához tartozó föld volt, melyet is amint bírtunk: az urbariális conscriptióban, aszerint feladunk. Amíg azért ezen pusztának mind túl, mind a Berettyón innét való részét a feljebb megírt móddal az Uraság engedelméből bírtuk: a legjobb gazda elvethetett 36 pozsonyi mérőt. Minekutána pedig a múlt esztendőben a méltóságos Rhédey família divisionális processusában [osztályos egyezségében] a tekintetes királyi táblán kinekkinek a competenciája meghatároztatott volna, ahhoz képest a méltóságos família egymás között megosztván, s maga számára major földeket kiszaggatván, a feljebb elmúlt esztendőbeli ősszel és tavaszon. Ezeken kívül a maradt a lakosokra telekszámra kiosztódván: a legjobb gazda nem vethet el többet 8 pozsonyi mérőnél, s kaszáló rétje pedig vagyon négy kaszaalja, melyen kaszálhat négy szekér szénát. Sarjút pedig nem kaszálhatunk a mostani osztály szerint, mely eset divisionális processusnak végezte után." 11 7 1 Bársony -Papp-Takács i. m. 209-210. 126
