Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)

FORRÁSKÖZLÉS - QUELLENNACHWEIS - Bél Mátyás: Bihar vármegye leírása (fordította: R Szalay Emőke jegyzetekkel ellátta Csorba Csaba)

Rézbánya Vaskoh vidékétől csaknem egy mérföld távolságban egy mély völgyben levő egyszerű falu: só vagy bányaváros volt egykor, lakosainak kőből épült házai voltak, amint szerte a nyomok és romok mutatják. Kisbányának hívták a régiek, amint Köleséri mondja a Auratia Rom. Dacic. c. műve első fejezetének 49. lapján. Ugyanis nem tudta elősorolni, hogy mindaz, ami a rézművességhez szükséges, itt bőségesen megtalálható. A szomszédos hegyből leereszkedő bő és állandó vizű patak mindenfelé alkalmas kanyarokkal, úgy alkalmazkodik, és kívánság szerint odafolyik a forgó malmokhoz, aztán ismét összegyűlve egy mederbe, az egész falun átfolyik. Mindenütt a kemencékhez megfelelő fák látszanak, a rézhordozó hegyek a szomszédban vannak, amint a rézbányák mutatják, amelyek közül néhánynak a felújítását már elrendelte Csáky kardinális. A többit a mesterségeknél elmondtuk. Poiana egyszerű falu a Körös forrása körül. Egyszerű román lakosai vannak, akik azonban értenek az aranymosáshoz. Ugyanis, ahogy rohan a Körös, árkokat ásnak, a rómaiak szokása szerint, vízároknak nevezik, ezeket leterítik szőrös, kemény pokrócokkal, amelyek az aranyat visszatartják. Az oldalakat deszkákkal elzárják, így a meredeken át késleltetik, miközben úgy folyik át az árkon, hogy az arany visszamaradjon. Ezért, miután lebocsátották a vizet, kimossák az iszapot, amely a mélyben leülepedett, egészen addig, míg az arany tökéletesen előtűnik. Egykor hatvan napig három-négy aranypizetumot gyűjtöttek, ma alig két hétig tart, kevés értékkel. Ebből a vidék urának tizedet fizetnek. 1726-ban semmi sem került elő az év szerfölötti szárazsága miatt. A Felix fürdőkről I-§ A moraviai Hocvaldensből származó Felixnek Helcher Felix főtisztelendő úrtól, garábi préposttól, aki 1711. évben premontrei rendje által küldetett a prépostságuk kanonokjának, aki a fürdőket akár építette, akár újjáépítette - mondjuk. Tudniillik az a hagyomány, hogy a régi fürdők itt Magyarország királyáé, Szent Lászlóé voltak, amelyeket a bekövetkező idők leromboltak, ami hihető, és a törökök idejéből maradt fenn valami csatorna, akik igen szerették a fürdőket. Azonban a törökök ideje után Farkas István a váradi káptalan prépostja a premontrei szerzetes rend jóakaratával a megszerzett fürdőket valami módon elrejtette, míg végül halála után a mondott rend prelátusa Őfelségétől kieszközölte, hogy ezeket a javakat visszaadják. Ekkor Félixünk, valósággal ezen javak megújítója, idejőve 1711-ben, amikor meglátta, hogy ezeket a fürdőket könnyű szerrel fel lehetne építeni, gondoskodott arról, hogy jobb alakban építsék át. Maga a hely Váradtól egy óra útra van dél felé, Szent Márton 60