Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)

FORRÁSKÖZLÉS - QUELLENNACHWEIS - Bél Mátyás: Bihar vármegye leírása (fordította: R Szalay Emőke jegyzetekkel ellátta Csorba Csaba)

Kakat a másik részen, valamint Monostoros-Pály, a többi falvakkal együtt az idők viszontagságai miatt sokat szenvedett. x.§ Térjünk rá a belényesi járásra, amely mint elmondtuk a váradival határos, és körülbelül tíz mérföld hosszúságban tart, itt Erdély felől, teljesen a kárpáti hegyektől, ott Zaránd megye dési járásától érintve. Maga a vidék mindkét felől magasra szökő hegyek között fekszik. Szabad síkság, kétezer lépésnél alig szélesebben terül el, míg hosszúságban az öt-hat ezret felülhaladja, mégis sík, kerthez hasonló és mindenütt kellemes dombokkal körülvett vidéket mutat, amely semmi mástól szépségben nem áll hátrább. A Fekete-Körös középen metszi, mindkét oldalán sűrűn beleömlő patakocskákkal, amelyek a hegyekből lejőve nemcsak bőségesen öntözik a vidéket, hanem ivásra is egészséges vizűek, és nagyon gazdagok pisztrángokban. Földje a gabona minden fajtájának jó, ámbár a hóval borított Káipátok alkalmatlanok, mivel a nedvességnek nem örül. Gyümölcs sehol sem terem ízben és formában ennél kellemesebb. Románok lakják, kevés magyarral keveredve, messze híresebb lenne, ha nagyobb települések tartoznának hozzá. Merném megerősíteni, ha az úr, akinek engedelmeskedik, jelenléte gyakoribb lenne, nincs olyan fekvésű hely, amellyel Belényesünk kellemességben ne lenne összehasonlítható. Mondják, hogy Béla király, akit, miközben itt megszállt, a hely nem ismert kellemessége meglepte, és hogy az ő vadászatára rendelt és tiltott nyesteket bírt, ezért a helyet Belényest-nek nevezte. Ugyanis így nevezik magyarul a martes-t, ámbár vannak, akik úgy vélik, hogy a bölények nagy tömege miatt, amelyet a magyarok Belyén-nek neveznek, ered a belényesi járás elnevezése. Úgy látszik, sokat segített ebben az a történet, amely azt mondja, hogy IV. Béla idejében az urak magános lovai szabadon kóborolva erdeiek lettek, a sörényes négylábúak ezzel a fajtával a Kárpátok hegyeit elözönlötték.(a) Ki kételkedhetne tehát, hogy az idők viszontagságaitól szétszórt ökrök elsősorban azokban a hegyekben szétszéledve erdei bölények lettek? Vajon valóban azt az állatfajtát lehet a mai napig megtalálni itt, nem lehet könnyen eldönteni, mivel a hegyekben iszonyú nagy és áthatolhatatlan berkek vannak. Egyébként a vadállatoknak igen sok fajtája él itt, amelyeket a lakosok tudatlansága nem tudott megkülönböztetni. Ugyanis a románok, amint másutt már mondtuk, tudatlanok és műveletlenek. Sok falva van és annyira sűrűn, hogy bármely lakható helyen egymástól alig ezer lépés távolságra három-négy falut lehet látni, sőt nemcsak a völgyek vannak tele falvakkal, hanem a hegycsúcsok és 58