Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)
FORRÁSKÖZLÉS - QUELLENNACHWEIS - Bél Mátyás: Bihar vármegye leírása (fordította: R Szalay Emőke jegyzetekkel ellátta Csorba Csaba)
VIII. § Várad képe akkor olyan volt, ahogyan Bethlen leírta, (d ) kettős várú: A külső, öt igen nagy téglából készült bástyával, ha a régiek munkáját szemléljük, mérték szerintiek, rajtuk kívül széles és mély árokkal, amely az ellenség megfélemlítésére vízzel volt teli, védte. A napkeletről lévőt Vörös bástyának nevezték, ennek szomszédja észak felől az Arany bástya, ezt követte ugyanezen az oldalon a Csonka vagy Rontott bástya, majd északon János király bástyája helyezkedett el, és végül nyugaton a Bethlen bástya. A belső várnak ugyanennyi bástyája volt, de a falai is a magasba emelkedtek, palotáknak és várnak egyaránt szolgált. Délről és keletről igen tágas város, vagy inkább falu tartozott hozzá (semmilyen fallal nem volt megerősítve). A tudományoknak műhelye volt, nemcsak népes gimnáziumot tartott fenn, hanem nyomdával és különféle papi rendekkel is ékeskedett. IX. § így virágzott Várad, egészen 1660-ig, amikor Rákóczi halálával megváltoztak a város dolgai, a barbár azt, mivel saját erejéből, mert segítséget sehonnan nem kapott, tovább tartani nem tudta, feladással szerezte meg, minden díszt rútul és rettenetes módon kifosztott. Ugyanis, amikor Rákóczi meghalt, a török azonnal Várad alatt termett. A védők nem voltak többen, mint 850-en. Ezért a város megőrzésének gondjától űzve, előbb Barcsayhoz, akit fejedelemmé választottak, majd a császárhoz fordultak segítséget kérve, hiába. Miközben a török már a várat ostromolta, a császári sereg Tokajnál habozott idesietni. A török három helyre állítva táborát, az erősséget ijesztően körülvette, majd alacsony árkokkal és felhányt sáncokkal itt a vörös bástyát keletről és északról, ott az Arany bástyát keletről, a védők hatalmas pusztításával rontotta. Majd István és Péter úr magaslatán elhelyezett faltörő ágyúkkal a belső várat támadta, és azt remélte, hogy a várost körülvevő csatornákból a vizet lebocsátva gyorsabban meg tudja hódítani, két föld alatti árkot vezettek, egyet az Arany bástyához, a másikat a Bethlen bástyához, az árkokat részint a Körösbe, részint a Pecébe vezették: eközben az Arannyal szomszédos Csonkának vagy Rontottnak nevezett bástya előtt sáncot készítettek, mindkettőnek a védőit úgy megszorították, hogy csak alig néhányan tudtak megmaradni. Azonban nem hagyják ezt a délről épített sáncot, az Arany bástya védői lerombolták, haszontalanná téve a munkát: hasonló kimenetellel a negyedik, János királyról elnevezett bástyát is ostromolta: és miután az Arany és a Csonka bástyán belül sáncokat helyezett el, a városra támad, kétségtelen, hogy elfoglalták volna a várat, hacsak a védők közbe nem vetik tüstént magukat, és visszaverve nem 43
