Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)

MEGEMLÉKEZÉSEK - NACHRUF - Csorba Csaba: Emlékezés Dankó Imrére ( 1922-2008)

Dankó Imre a millecentenáriumhoz való kötödés jegyében javasolta, hogy Árpád Múzeum néven létesüljön egy gyűjtemény, amelyhez az alapot 500 tételes adományával megteremtette (az önkormányzat 1995-ben azzal a céllal vásárolta meg a római katolikus plébánia épületét, hogy abban helytörténeti múzeumot létesít). A tájékoztató 2. száma 1997. március 15-ére jelent meg, s abban már arról volt kénytelen írni Dankó Imre, hogy az ígéretek ellenére a múzeum megnyitásának ügye egyre csak húzódik. A 4. számból kiderül, hogy a március 15-ére, majd augusztusra hirdetett múzeumátadásból sem lett semmi. Csak a folyóiratocska jelent meg rendületlenül, benne értékes adatközlésekkel, cikkekkel. Dankó Imre elsősorban Bihar képzőművészeti életéről közölt írásokat. 1998-ban jelent meg a 6. szám, amelyben Dankó Imre szomorúan jelenthette be, hogy megszűnik a kis folyóirat, s „pénz hiányában" nem lesz múzeum Biharkeresztesen. 1998. február 12-én visszaadta a polgármesternek múzeumszervezői megbízatását. Az általa adományozott „alapgyűjteményt" így kénytelen volt visszaszállítani. A folyóirat utolsó számában Szabó Ferenc úgy mutatta be a Dankó Imre kezdeményezései hatásának is köszönhetően 1991-ben alakult sarkadi múzeumot, hogy még bízott a biharkeresztesi kezdeményezés sikerében: „Szívből kívánom a biharkeresztesieknek, hogy születő múzeumukat a sarkadinál is kedvezőbb fogadtatás és támogatás kísérje! Az erőfeszítés, az áldozat ebben sohasem marad eredmény nélkül." A hírek között tudósít arról, hogy Zsákán, a fölújított Rhédey-kastélyban megnyílt a község szülöttének, Madarász Gyula festőművésznek az állandó kiállítása, amelynek anyagát (mintegy ötven képet) a művész adományaként kaphatták meg. „Bizonyítva nemcsak a művész ragaszkodását, szeretetét szülőfalujához, tágabb értelemben a bihari tájhoz, de Zsáka Nagyközség áldozatokban is megnyilvánuló kultúraszeretetét, értékeinek megóvásáért vállalt áldozatkészségét is." Amikor aztán a „Száz magyar falu könyvesháza" sorozat szerkesztőségétől felkérést kapott arra, hogy írja meg a Zsáka históriáját bemutató kötetet, többre vállalkozott, mint amire fölkérték: „Zsáka történetével-néprajzával korábban is foglalkoztam, de most, hogy a 100 falu... sorozat keretében megjelenő Zsáka története című munka megírását elvállaltam, érdeklődésem a falu múltja és jelene iránt sokkal intenzívebb lett. Munka közben jöttem rá, hogy Zsákán nagyon élénk a helytörténeti érdeklődés, a honismereti munka, hogy a zsákaiak egész életét áthatja az ismeretekkel teli, egészséges lokálpatriotizmus. Ezért elhatároztam, hogy itt, Zsákán is útjára engedek egy, az Itt és Most-hoz hasonló 298