Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)

MEGEMLÉKEZÉSEK - NACHRUF - Csorba Csaba: Emlékezés Jakó Zsigmondra (1916-2008)

történelem-latin-művészettörténet szakot. Az 1930-as évek közepén olyan kiváló professzorok keze alatt tanulhatta meg a tudományos kutatás alapjait, mint az oklevéltan legnagyobb mestere, Szentpétery Imre, a településtörténet megújítója, Mályusz Elemér. Bizony az akkori kolozsvári (románná tett) egyetem tanárai ettől a tudományos szinttől jócskán elmaradtak. Másrészt Budapesten a professzorok arra tanították diákjaikat, hogy a tényeken, csakis a tényeken, a hiteles adatokon alapulhat a történelmi feldolgozás, Kolozsvárt pedig a román felsőoktatás a történelem viszonylatában (is) prekoncepciókon alapult. Minden eszközzel Erdély mindenkori román voltát kellett bizonyítani, akár nyilvánvaló hamisítások, csúsztatások, elhallgatások árán is. Mályusz Elemér településtörténeti-népiségtörténeti (történeti demográfiai) irányú tudományos programjára fogékonynak bizonyult Jakó Zsigmond. Annál is inkább, mert Bihar szülötteként olyan tájról érkezett, amelyen meglehetősen összekeveredve éltek románok és magyarok. Nem véletlen tehát, hogy doktori disszertációjának témájául a török pusztítás előtti Bihar vármegye történetét választotta. Az addig megjelent vármegyetörténetek meglehetősen vegyes színvonalat képviseltek. A millenniumi Borovszky Samu szerkesztette sorozat településtörténeti részének középkori adatai általában meglehetősen hiányosak (és gyakran ellenőrizetlenek, másod- vagy harmadlagos forrásokból származók) voltak. Csánki Dezső történeti földrajza I—

III. kötete (Bp., 1890-1897) igencsak hiányos volt, az V. kötetben közölt négy erdélyi vármegye (Bp., 1913) volt leginkább kidolgozott. Mivel Bihar adattára az I. kötetben jelent meg, nyilvánvaló volt, hogy jelentős kiegészítés kevés, teljes átírásra van szükség, Mályusz új szempontjai szerint. Jakó Zsigmond, aki 1939-ben ausztriai levéltárakban is járhatott tanulmányúton, 1940-ben kiadásra került disszertációjában hatalmas adatbázist összegyűjtve írta meg Bihar vármegye középkori településtörténetét. A mű olyan kiváló szintet ért el, hogy az MTA magas jutalomdíját is kiérdemelte. Az egyetem és a külföldi tanulmányút után az Országos Levéltárban megszerezte Jakó Zsigmond a legmodernebb szakmai ismereteket. Mint rendkívül tehetséges kutatónak meg lett volna a lehetősége, hogy a fővárosban maradjon, s az Országos Levéltárban szívesen látták volna. Csakhogy ő elhatározta, hogy visszatér Romániába. Akkor döntötte ezt el, amikor még szó sem volt Erdély (egy része) visszacsatolásának lehetőségéről. Bár bihari volt, s ragaszkodott szülőföldjéhez, de nyilvánvaló volt számára, hogy ha levéltáros-történész akar lenni, akkor legcélszerűbb Kolozsvárt választania. Bihar vármegye régi iratanyaga Berettyóújfaluban volt, Váradon a levéltár és az egykori nagyhírű múzeum román vezetés alatt állt, magyarnak nem lehetett esélye arra, hogy oda bekerüljön. Legfeljebb középiskolai tanár lehetett volna, de erre nem vágyott (sőt 286