Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)
IRODALOMTÖRTÉNET - LITERATUR - Bakó Endre: Egy bihari polihisztor - Simon István élete
Új rend született meg, már akkor is német, Amely kiforgatta a jó magyar népet. Idegent ültetett a saját nyakára, Mihelyt elköltözött első nagy királya A megértették egymást egy Mátyás királyról szóló gyengécske anekdota, Az északi sarkon humoros-fantasztikus útleírás hatáskeltő személyes utalásokkal. A két Bugyi Sándor-történet (Jóska cigány meg a Sárga, Poétának érzem magamat) közül az első a sikerültebb. A Lakodalom a Sárréten dokumentumértéke, semmint művi megformálása miatt érdekes. A Darules nem is törekszik novellisztikus értékekre, jóllehet a beszámoló elején együttérzéssel magyarázza a darvak óvatosságát, és sajnálja, hogy egyre ritkább ez a gyönyörű madár már a Sárréten is. „Hogy miért üldözik nálunk annyira ezt a madarat, annak megvan a magyarázata. Az Alföldön nem is legény az, akinek két-három szál értékes darutoll nem ékesíti a kalapját." Aztán egy vélhetően valós, megnevezett ismerősét beszélteti, aki az 1880-as évekből idéz fel egy kudarccal végződött daruvadászatot Nagybajom határából. Külön kell szólnunk fontossága miatt a negyedik versről, melynek címe: Levél Tóth Árpádhoz. 3 7 Tóth Árpád 1909-től 1913-ig debreceni újságíró volt, mármint országosan ismert költő, a Nyugat rendszeres munkatársa. Amikor a Nyugat küldöttsége - Ady Endre, Ignotus, Móricz Zsigmond - 1909 októberében Debrecenben a Csokonai Kör vendége volt, felléptették Tóth Árpádot is. Ebből az alkalomból írta Simon István a verset A régi tanár - a tanítványhoz címmel. Kardos László Tóth Árpád-monográfiájában nem tudott mit kezdeni vele, ezért csak megemlítette, mint az egykori tanár „ügyetlen, parodisztikus" költeményét, amely Tóth Árpád Tavaszi holdtölte c. versének formáját utánozza. 3 8 Simon István nevével az Állami Főreál Gimnázium tanárai között Kardos László nem találkozhatott, ám nem kutatott tovább. Ha azonosította volna Simon István személyét, rájött volna, hogy ez esetben nem a vers esztétikai értéke a lényeges, hanem a gesztus, illetve az egykori tanár elégikus büszkesége. (...) Úgy este merül fel előmbe sok emlék: Mikor még jókedvvel döcögött Bugyi, Mikor még nagy cipók valának a zsemlék, 3 7 A vers eredetileg megjelent a Debreceni Független Újság, 1909. október 27-i, majd a „Debreczen" 1912. február 15-i számában is! 3 8 KARDOS 1955. 413 274
