Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)

IRODALOMTÖRTÉNET - LITERATUR - Bakó Endre: Egy bihari polihisztor - Simon István élete

1900. január 7-én új humoros tartalmú lap indult Debrecenben. Az impresszum szerint a felelős szerkesztő Diri Dongó, a 8. számtól kezdve maga Székely Imre. Ebben az élclapban jelentkezett írásaival Simon István, „aki Ifjú Bugyi Sándor debreczeni talyigás viselt dolgai című rovatában ott folytatta, ahol a Villám abbahagyta. Témaköre annyiban bővült csak, amennyivel a város növekedett, a szereplők is a régiek változatai voltak Pecsenyeszemű Baloghtól Férenyakú Gurudig. Bugyi külsőre megújhodott, mert a föléhúzott M-mel jelzett rajzoló a Nagytemplom felől állva hajtva ábrázolta, egy későbbi variánsban lógó lábbal ülve, kicsinosítva. Simon István kétségtelenül otthonos volt a nyers komikum területén, a Bugyi-történetek széles körben elterjedtek, s ezt felismerve az élelmes Hegedűs és Sándor könyvkereskedők hamarosan komoly könyv alakban is megjelentették"- írja Béber. 1902-ben jelent meg az első Bugyi Sándor-könyv „ Én meg a lú - Családi törtinelem " címen. Néhány mondat az „Előljáró beszíd"-ből: „E vóna oszt az a könyv, akkibe az íletem sorjábul néhány forint árát belecsömöszöltem. Rímsíges szíp testhe álló históriák vannak benne, meg kegyetlen gyönyörű fortíjos kípek." Szabadhajdú, azaz Móricz Pál ismertető kritikájából sok fontos infomiációt szerezhetünk. „Elöljáróban: 2 korona az ára. Kapható a Dongó szerkesztőségében Székely Imrénél, és a szerzőnél, Simon Istvánnál. A könyvet Jeney és egy debreceni fiatal diák, Tóth Árpád sikerült tréfás rajzai élénkítik." A szerző csodálkozik, hogy ország-világ mulatozik a Gárdonyi Géza Göre Gábor figuráján, „Pedig ilyen képtelen, hazug bohóc alakokat sem az Alföld, sem a felföld sem szült. Mondvacsinált alakok ezek, amilyenképpen Ágai Adolf Mokány Bercije is az" - véli a kritikus. „Hisz' ma hálás divat csúfot, gúnyt űzni, becsmérelni mindazt, ami magyar." Ezzel szemben: „virtusos könyv a Simon István debreczeni írótársunk 'Én meg a lú' c. tréfás műve." Kritikáját végül így fejezi be: „Én azért a Simon Pista Bugyi Sándor könyvét, talyigás életképeit, eseteit tréfás irodalmunk egyik ritka jóízű, tiszta magyar alkotásának ítélem, melyben a népies szokásoknak, kifejezéseknek is gazdag tárháza van (...). Az életderű és igazság sugárzik minden lapján. Biztos kezű, törzsökös magyar lelkű humoristának a legszélesebb körben való elterjedésre méltó műve ez. Simon Pista igazi szűz magyar földbe vetette bele az ekéjét. Bámulom a kövér, egészséges barázdáit, mert ritka termékeny, egészséges, erős, eleven magyar barázdák ezek."

1

9 A könyvnek óriási sikere támadt. Részben itt szembesült nyelvhasználatának zamatával egyben szélsőséges furcsaságaival a cívis-olvasó. Az osztrákellenesség és alkalmanként a hazafiaskodó populista hősködésbe torkolló szemlélet éppúgy vivőereje volt, mint a tagadhatatlanul jelen lévő enyhe antiszemitizmus. Simon István 1

9 SZABADHAJDÚ (MÓRICZ PÁL): Én meg a lu. Bugyi Sándor könyve. „Dcbrcczcn", 1902. május 13. 5. 267