Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)

IRODALOMTÖRTÉNET - LITERATUR - Bakó Endre: Egy bihari polihisztor - Simon István élete

A tanítói javadalmazás önmagában nem volt elegendő az egyre népesebb család fenntartására, a gyerekek taníttatására, Simon Istvánnak minden lehetőséget meg kellett ragadnia ahhoz, hogy némi mellékkeresetre tegyen szert. Mivel remekül hegedült, elsősorban lakodalmakban, családi és népünnepélyeken hegedűjátékával szórakoztatta a vendégeket, hallgatókat. A már idézett személyes előadású elbeszélésében olvassuk: „(...) én felkaptam a ledobott hegedűt, s tovább húztam a tánc alá valót (...) Sőt, a tánc után sem adtam vissza a hegedűt, hanem húztam egy pár régi nótát (...) mikor pedig letettem a hegedűt, ugyancsak a kontrás volt az, aki alássan engedelmet kérve, megkérdezte a foglalkozásomat. (...) Megmutattam neki a hírlapírói igazolványomat."

4 Ez is életrajzi tény: az íráshoz már fiatalon kedvet érzett és időt szakított rá hivatása mellett. Debrecenben rendszeres írói-újságírói munkát folytatott külső munkatársi minőségben, majd több mint egy évig (1911. március-1912. május) szerkesztette a nagy múltú Debreczen c. napilapot.

5 Muzikalitását gyerekei is örökölték, többen közülük különböző hangszereken játszottak. Emma lánya, Csabai Józsefné 1981-ben így emlékezett rá: „Édesapám nagy magas ember volt, egy kicsit talán kövér is, víg kedélyű, humoros kedvű. Élvezte a vidám társaságot, noha alkoholt nem ivott. Nagy adomázó volt. Szerette a jó könyveket, az irodalmat. Ismerte a bihari és a Debrecen környéki embereket, tisztában volt az alföldi nép észjárásával, kitűnően beszélte a hajdúsági és a cívis nyelvjárást."

6 A Bihar-udvari Árpád-kori temető feltárása Udvariban megbecsült embernek számított. A képviselő-testületi jegyzőkönyvek 1883-tól 1892-ig hiányoznak a megyei levéltárból, de két utolsó esztendejét nyomon tudjuk követni. Tagja volt ugyanis a képviselő-testületnek, s még azzal a feladattal is megbízták, hogy bizottsági tagként mérje fel Katz Áronnak a telkét, mert a gyanú szerint a „közlegelőből foglalat történt". Az 1892. november 14-ei közgyűlésen Molnár Zsuzsanna és Molnár Zsófia szegény iskolai gyermekek részére l-l pár csizmára segélyt kért, „mivel ezek jó tanulók, s csizmájuk nem lévén, az iskolába nem képesek járni." A testület a két iskolás lány részére a csizmákat megszavazta, a községi gazda feladatává tette a szegényalapból azok beszerzését és átadását. 1892. szeptember 18-án rendkívüli díszközgyűlést tartott a testület, amelynek egyedüli tárgya a „nagy hazánk fiának, Kossuth Lajosnak díszpolgárrá választása iránt beadott kérvény 4 SIMON Uo. 5 KOROMPAYNÉ 1973: 38. 6 BAKÓ 1981: 5 256