Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)
NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Kolozsvári István: Egy bihari falu építészeti hagyományainak átalakulása a XX. században - Pocsaj népi építészete és változó faluképe
középpontjában átfúrt gerenda, s így egy kétkarú emelő szerepét tölti be. A gém egyik végén lóg a nehezékül szolgáló kolonc, a másikon kötéllel vagy lánccal kapcsolódva az ostor, egy vékony fenyőfából készült könnyű rúd, melynek alsó végéhez kankarikán keresztül kapcsolódik a veder. Amikor az említett szalagtelkek kialakultak a nagyobb telkek felosztásával, törekedtek arra, hogy a kút a két új telek határán legyen, így mindkettejük számára használható volt. A parasztudvar építészeti képét még számos más, kisebb méretű és jelentőségű épület gazdagította, melyek különböző időben és különböző tájakon kerültek a lakóházak és a nagyobb gazdasági épületek közelébe. Ilyen volt a birkaól, kecskeól, (de ezek tartása egy időszakban sem dominált itt), a fészer, a fáskamra, a különféle kamrák, műhelyek, udvari pincék sora. Sok helyütt építettek kocsiszínt, pelyvást és füstölőt, ritkábban kenyérsütő kemencét. Udvaraink mai képe igen nagy változatosságot, és helyenként viszonylagos rendszertelenséget mutat. Lakóházaink formájának és helyenként elhelyezésének megváltozása, és a céltudatosan épült építmények - értem ezalatt az újakat is - a legkülönfélébb épületek, ideiglenes, vagy csak annak tűnő rögtönzött, szinte hulladék anyagokat is felhasználó épületek elterjedése ezek esetében szinte semmiféle csoportosításra, tipizálásra sem ad módot. Kapuk, kerítések A település egyes részeit határoló kerítések is tulajdonképpen falazatok, s ezért építményeknek tekinthetők. Községünkben is ez a legjellemzőbb kerítésfonna, ahogyan azt az utcafrontos gazdasági épületek kapcsán már említettem. A XIX. század második felében terjedtek el a falazott, vályogból, téglából épített és kőfaragásokkal, vakolatdíszekkel ékesített kapubálványok. A magyar népi építészet nem ismer olyan építőanyagokat és technikákat, amelyeket a kerítések építésénél ne alkalmaztak volna. Akár egy telken belül is különböző korok jellemző kerítésformáival találkozhatunk. A kerítések nemcsak megakadályozzák a szabad közlekedést a különböző belterületi vagy határbeli egységek között, de minden esetben határvonalat is jelölnek. Az Alföld egész területén még a múlt század második felében is gyakori volt a trágyából, földből, emelt, szalmával, gallyal megerősített garággya vagy gerággya, amelynek építése a rakott sárfaléhoz hasonlított. Az alföldi települések módosabb gazdái gyakran emeltek magas, vályogból falazott, tapasztott és fehérre meszelt utcai kerítéseket, hogy az udvarba a kíváncsiskodók be ne lássanak. 238
