Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Kolozsvári István: Egy bihari falu építészeti hagyományainak átalakulása a XX. században - Pocsaj népi építészete és változó faluképe

A küllem- és használatbeli változásokon túl a régi földfalú házak új szilárd padlóburkolatai a falazat statikai állapotára, élettartamára is kedvezőtlen hatással vannak. Bármennyire döngölték le ugyanis mind a fal alapját, mind pedig a padlószintet, egy bizonyos - egészséges - talajvízpárolgás folyamatosan jelen van ezen épületekben. Ez a nedvesség azonban a földpadlón keresztül a kellő mértékben el tudott párologni, és a megfelelő nyári szellőztetés, illetve a téli fűtés szabályoz hatására egy egészséges belső páratartalmat is eredményezett. Miután a padlót teljes egészében lezárták, a fölfelé törekvő vízmennyiség nem tud ott elpárologni, így a ház által felvett mennyiség teljes egészében a falakba szívódik fel, ami így gyorsabban, az optimálisnál nagyobb mértékben nedvesedik, egy idő után pedig poriadásnak, süllyedésnek indulhat. Emellett a lakásbelső klímaharmóniája is felborul, következménye a dohosodás, penészedés. Ez a jelenség a téglafalak vagy téglaalapú falak salétromosodásában is megfigyelhető. Az új szilárd alapú, szigetelt házaknál ez már kizárható, így azt mondhatjúk, hogy a hagyományos és az új módszerek külön-külön járható útnak bizonyulnak, az átmeneti, a kettő elemeit ötvöző megoldások azonban sem az épületnek, sem pedig a benne élőknek nem biztosítják a megfelelő életkörülményeket. Födém A födém elterjedése a füst lakóhelyiségekből való elvezetésével függött össze. Eleinte nem az egész lakóházat, csak a szobát padlásolták le, a pitvar, kamra továbbra is mennyezet nélkül maradt. A födém nélküli lakóházak - ahogy arról korábban szó esett - egészen a XX. század első feléig fennmaradtak,

3

2 akárcsak a gazdasági építmények közül elsősorban az ideiglenes lakóhelyül szolgáló tüzelősólak, szőlőbeli pajták. Az Alföldön a jómódú parasztok által épített, felmenő falazatú, kívülfűtős kemencéjű lakóházak szobáiban feltehetően már a XVI. században megjelent a födém, s a XVIII. századra széles körben el is terjedt. A pitvar lepadolására csak a szabadkémény elterjedése után kerül sor, szintén a XVIII. század folyamán. A mennyezet elterjedésével végül is megvalósult a két légterű lakóház, elvált egymástól a lakó- és tetőtér. Ezáltal könnyebbé vált a lakótér fűtése, a padlástér kialakításával pedig lehetővé vált a tetőtér hasznosítása tárolás céljára. A mennyezet szerkezetileg két részből áll: az alapját képező és terheit viselő gerendaszerkezetből és a tulajdonképpeni födémből. Pocsajban, akár az egész Alföldön, sőt szinte az egész magyar nyelvterületen a XIX. század közepéig kizárólagosnak tekinthető a mestergerendával és keresztgerendákkal kialakított sík födémszerkezet, mely a falakra támaszkodva viselte a tulajdonképpeni födém- és tetőszerkezet terhét, noha az utóbbival nem alkotott szoros szerkezeti 3

2 FEKETE B. 1934. 101-102. 217