Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Kolozsvári István: Egy bihari falu építészeti hagyományainak átalakulása a XX. században - Pocsaj népi építészete és változó faluképe

terjedésének kezdete az 1940-es évekre tehető a falusi építészetben.

3

1 Ezt a terjedést az új típusú, nagyméretű gyári téglák, illetve a szilikáttégla térhódítása gyorsította fel. Ezek betonalapja többnyire úgy készül, hogy a 30-50 cm mély árok kiöntésén túl a kb. ugyanilyen magasságban a felszín fölött, zsaluk közé öntve is folytatódik. Ez az eljárás napjainkra olyannyira kizárólagossá vált, hogy a reneszánszát élő vályogépítkezéseknél is ilyen fundamentum készül a falazat alá. Padlózat A döngölt, tapasztott földpadló igen nagy múltra tekint vissza, és a XX. század 60-as éveiig domináns maradt a falusi építészetben. Készítésekor a ház földjét sárga agyaggal töltötték fel, amit aztán jól ledöngöltek, majd trágyás, pelyvás sárral letapasztottak. Az élő emlékezet arról is beszámol, hogy bizonyos tapasztok marhavért kevertek a tapasztóanyagba, hogy a padló ruganyosabb legyen. A csak több hét múlva tökéletes száradás után erősen hígított agyagos lével lemázolták, ami száradása után nagy simaságú felületet eredményezett. Szokásban volt az is, hogy amikor még nem volt egészen száraz, de már rá akartak menni, finom szermű sárga homokot szórtak rá. Ettől mutatósabb is lett a padló, ezért amikor söprögetésre került sor, igyekeztek csak a szemetet felseperni, a homokot pedig otthagyni. Naponta, söprögetés után 8-as mintával locsolták fel, ami szintén szép rajzolatot biztosított a ház földjének. A mázolásnak helyben olyan módja is ismeretes, hogy a tapasztólevet kefével hordták fel, ez az úgynevezett lincselés. Ennek eredménye egy sűrűn csíkozott felület lett, amibe aztán a rászórt homokot belejárták, így azt erősebb sepregetés során is meg tudták őrizni. A tapasztást a 10-es évektől kezdve egyre inkább specializálódott tapasztó cigányok végezték, de ennek ellenére szinte mindenki el tudta készíteni, a különféle melléképületeknél, ólaknál mindenki maga végezte. Ma is dolgozik még Pocsajban néhány tapasztó cigány, akik jobbára már olyan idős emberek régi házaiban, melléképületeiben kapnak munkákat, akik nem bírják maguk elvégezni azt, de a földpadlót sem szándékoznak másra cserélni. A deszkapadló a XIX. század második felétől kezdett elterjedni, főleg a módosabb paraszti rétegek használatában. Főként az első szobát, a tisztaszobát burkolták le, majd a XX. században a többi szobát is. A padlót ácsok vagy asztalosok készítették. A ledöngölt földre fektették a tölgy-, később akácfából készült párnafákat, majd az egész padlószintet finom, száraz homokkal töltötték fel, majd léccel elsimították. A fűrészelt fenyődeszkákat, pallókat aztán a párnafára szögezték. A deszkapadló helyi 3

1 Dám L. 1992. 35-36. 215