Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Vajda Mária: A szőlőművelés szokáshagyományai Almosdon

Voltak úgynevezett gwggo/ósborokis. Amikor apincézők egymás borát kóstolgatták az olyan szőlősgazda ablaka előtt, akinek savanyú, rossz bora termett, a pajtája előtt guggolva mentek el, hogy a gazda be ne hívja őket. Igya meg ő maga a savanyú lőréjét. Az ilyen rossz bort hívták guggolás bornak. A legényeknek ritkán engedélyezték az öregek a pince látogatását, mert előfordult, hogy nem ismerve a mértéket, a részegségig leitták magukat. A legényes összejöveteleken gyakran közös kupából ittak ,,bajusz szerint", kezdve a legöregebb legénnyel. Ez az ülés sorrendjét is meghatározta: a bajuszt viselők a főhelyen, a suhancok, a pelyhedző bajusznak, hátrébb foglaltak helyet. A suhancok meghívása azt jelentette, hogy ezzel felvették a legények sorába. A bort ízlelgetve, a zamatát, színét mustrálgatva, kortyolgatva illett inni, nem pedig egyszerre felhajtani a pohárból. Nem illett az asztalnál előre kitölteni a bort. A vendég elé üres poharat tettek, s azt teleöntötték vagy félig, a vendég kívánsága szerint. De illetlen dolognak számított a kitöltött bort a pohárban hagyni, azt minden esetben a távozáskor a vendégnek illett teljes egészében meginni. S míg a férfiak kedvükre ihattak (bár a részeges embert nem nézték jó szemmel), a nőknek sem régen, sem a közelmúltban nem volt tanácsos a második pohár bor, vagy más ital kínálását elfogadni. Ennek megszegője részeges hírbe hozta magát. A borkóstolgatásokhoz, a boriváshoz számtalan közszájon forgó történet kapcsolódik a Almosdon. „Nagy szájú, hencegős kerülő vót az öreg Pel lei Jóska. Ez ha a bort, vagy a pályinkát megkóstolta, megtudta mondani, hány fokos, a torkát akár meg is lehetett vóna számozni, úgy tudta a fokot. Eccer avval hencegett, hogy ü azt is meg tudgya mondani, ha a venyige élig, annak a pernyéjébül, hogy milyen fajta szőlőé vót. Mi meg összebesziltünk, és eccer kutyaszart tettünk a tűzre. Tudtuk, hogy mikor jön, akkorra elígettük. - Na hát, ezt mondd meg Jóska, milyen fajta szőlőnek a vesszője vót? Nízi, nizi sokáig, eccer aszondja, — na hát ez biz, otellóé vót. Lett is nagy kacagás, ugratás, ű meg szigyelte magát, osztán elkullogott. "

31 Egy másik ilyen tréfás borkóstoláshoz fűződő történet: „ Eccer a papot a guggolás borral kínálták meg. A tiszteletes úr kóstojja, kóstolgattya: - na, ez bor, ez bor! - mondogattya. 3

1 A történetet 1988-ban mesélte Lengyel Sándornénak Nagy Balázs 81 éves álmosdi szőlőtulajdonos, akinek még a nagyapja is szőlősgazda volt - Wrábel Gyula 66 éves, családjának az Öreg Szőlőskertben volt 6 kat. hold szőlője - valamint Csige József 66 éves, Botos Károly 82 éves, Ármós Sándor 66 éves szőlőtulajdonos. Déri Múzeum Néprajzi Adattára. Leltári száma: DMNA 2288/88. 44. 184