Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Vajda Mária: A szőlőművelés szokáshagyományai Almosdon

A többiek csak akkor húzódtak a pajtába, fedél alá, ha esett az eső, és ilyenkor nem a szabadban, hanem a pajtában főztek. Szüret A szüret idejét a hegyközség határozta meg. A szüreti előkészületek már hetekkel előtte elkezdődtek. A borházból, ahol a hordók üresen álltak, előszedték a szüretelő edényeket, a kádat, a puttonyt, hordókat, prést, darálót, kármentőt, és más faedényeket. A kádakon és a hordókon meghúzták az abroncsokat, a kút közelében létrára vagy ászokszerü fára rakták az edényeket, a katlanban lévő üstben vizet forraltak az edények kiforrázására. Ha valamelyik edényen nyílást észleltek, azt gyékényszállal behúzták, tömítették, a hibás dongákat a pintérrel kicseréltették. A dohos, penészes hordókat, ha volt ilyen, a pintérekkel szétszedették, az a dongákat legyalulta, kiégette és azután összerakta. Ha kevésbé volt dohos, akkor az ilyen hordóba frissen oltott forró meszet öntöttek, ez elpusztította a gombákat. Ha egészségesnek találták és nem folyt, következett a forrázás. A hordóba forró vizet öntöttek, abba szódát tettek és bedugták. A gőz a nyíláson sisteregni kezdett. A hordót előre-háta döngették, forgatták és a vizet napokig benne hagyták. Ha szükséges volt, többször is forrázták, utána hideg vízzel kiöblítették. A régi hordókban, ha a borkő lerakódott, azt úgy távolították el, hogy a hordóba láncot csüngetve, forgatták. Szüreti előkészület Székelyhídi Béla református tiszteletes szőlőspajtája előtt 177