Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Vajda Mária: A szőlőművelés szokáshagyományai Almosdon

ő felügyelt. A szőlőbirtokosok között felmerült vitás kérdésekben békebíráskodást gyakorolt, ha azt a felek maguk is kívánták. Évi fizetését tíz forintban állapította meg az 1899-ben jóváhagyott álmosdi hegyközség rendtartása. A határozatokat a hegybíró hajtotta végre, a közvetlen felügyeletet gyakorló hegyőrök révén. (Ez utóbbiak, bár a rendtartásban ezzel az elnevezéssel szerepelnek, a mindennapi gyakorlatban kerülőnek nevezték őket.) Pénztárnoknak általában valamelyik nőtlen értelmiségi férfit választották meg. A kezelése alatt lévő hegyi pénztár fő bevételi forrása a szőlő egyenes adója alapján kivetett hegyi járulék, melyet a hegyi választmány által elkészített, a közgyűlés által elfogadott költségvetés alapján róttak ki az egyes szőlőtulajdonosokra. Ennek mértéke az elvégzendő esedékes feladatok (hegyház, hegykapuk javítása, közös használatra permetezőgépek vásárlása, stb.) függvényében változó volt. Két esküdt feladata volt a pénz beszedése, s ők ellenőrizték az elvégzett munkát a hegybíróval, s csak ezután történhetett meg a pénz kifizetése is. A hegyi pénztárba történt a kivetett pénzbírságok befizetése is. A pénztáros a hegyközségnek felelt az évi választmányi gyűléseken. A tisztségviselőknél fő követelmény volt a rátermettség, megbízhatóság, s elengedhetetlen feltétel volt hogy legyen szőlőjük, ez alól kivétel a pénztáros volt. A kerülőnek azonban nem lehetett szőlőterülete. A rendtartás VIII. fejezete szólt a vincellérekiöl is. E szerint, vincellért minden egyes szőlőbirtokos tarthat, felettük a felügyeletet a hegybíró gyakorolja. A gondozásuk alatt lévő szőlőkben alkalmazott munkások által okozott károkért a vincellérek felelősek. A szőlő- és bortermelés irányítására alkalmazott vincellérekkel a nagyobb szőlőbirtokkal rendelkező gazdaságokban találkozunk. 1870-ben a Magyar Királyi Földművelődésügyi Minisztérium Diószegen vincellérképezdét létesített. Az érmelléki szőlőművelés szempontjából nagy jelentősége volt az itt képzett szakembereknek. A környéken szinte nem volt olyan település, ahonnan néhányan ne tanultak volna ott, s a megszerzett tudást ne hasznosították volna. Egy 1893-i „Szolgálati Kölcsönszerződés" szerint dr. Miskolczy Imre orvos, aki Budapesten lakott ekkor, Almosd határában lévő szőlőjébe szolgálatába fogadta Szabó Péter álmosdi lakost vincellérként, azzal a kötelezettséggel, hogy „tartozik mindazon munkálatokra, melyet a szőlő művelése igényel, gondot viselni, az egyes munkákat a kellő időben a szokásos módon teljesíteni, a szükséges munkaerőről gondoskodni, a munkásokat felfogadni, munkájukra felügyelni, s velők együtt dolgozni - köteles különösen a peronoszpóra elleni védekezéseket, permetezéseket legnagyobb gonddal saját maga teljesíteni." A szerződés egyúttal felfogadta a vincellér feleségét, Szabó 160