Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)

TÖRTÉNELEM - GESCHICHTE - Seres István: Források Zöld Marci életéhez - A betyár első bűnperének iratai 1810-ből

kuriózumnak tartott irategyüttest a renitens nemes legényt szerinte katonának adó gróf Rhédey Lajos, Bihar vármegyei főispáni helytartó emlékének szentelve választotta ki a „puskatöltéknek szánt irományok" közül! Az iratok áttekintése alapján kiderül, hogy a fiatal nemes alig 18 évesen részt vett az 1809. évi nemesi felkelésben, hazakerülését követően azonban egyre-másra érkeztek ellene a panaszok, és már a leszerelését követő hónapokban „sok tolvajságokról tette magát gyanússá". Konkrét bizonyíték azonban nem állhatott a helyiek rendelkezésére, áprilisban, majd június folyamán viszont előbb az anyai ági rokonaival, majd a berettyóújfalui elöljárósággal is összetűzésbe került, s ekkor tanúkkal is igazolhatták az ellene felsorakoztatott újabb vádakat. Áprilisban Fónagy Jánosné berettyóújfalui nemesasszony házánál csúnyán összeszólalkozott két anyai részről levő rokonával, Fodor Mártonnéval és Máté Pálnéval, mivel kevesellte az édesanyjának jutott örökséget. Ekkor még csak káromkodásával borzasztotta a kedélyeket, június 8-án viszont már a tettlegességtől sem rettent vissza, és tulajdonképpen ez az esemény volt, ami Marcira irányította a hatóságok figyelmét. Marci éppen Darvayné korcsmájában múlatta az időt, amikor érte ment az öccse, és beszámolt neki, hogy egy Pap Sándor nevű helyi lakos jött hozzájuk, hogy lovat kérjen a sógoruktól, iíj. Kontz Jánostól. Marci rögtön hazaszaladt, és rátámadt a házuk előtt, az udvaron üldögélő vendégre. Többek szeme láttára rút káromkodások között sarkantyús csizmával megrugdosta, s még az őt csitítani próbáló nagynénjét és a férjét is ledorombította. Csőregh István, a berettyóújfalui nemes hadnagyi szék hadnagya és a bíróviselt Sándor András jegyző öt nap múlva nyolc tanút hallgatott meg az esetről, és még ugyanazon a napon az áprilisban történteket is kivizsgálták. A hivatalos vizsgálat tovább hergelhette az amúgy is heves vérmérsékletű ifjút, s talán az elöljáróság is megróhatta, mivel június 30-án egyértelműen a bírák hozzáállása miatt okozott újabb botrányt a városban. Aznap délelőtt ugyanis Nagy János és Rikatsi Péter „csőszök" (a város szolgálatában álló pásztorok) Balog Mihály helyi lakossal éppen a Tilalmasból hajtották befelé a gulyát, a város bírája pedig szekéren követte őket. Marci akkor is Darvayné csapszékében időzött, s amikor meglátta a közeledőket, kiszaladt az utcára és fennszóval a bírákat szidva, hogy miért nem tesznek igazságot, úgy szétzavarta a jószágokat, hogy csak néhányat tudtak belőle behajtani. Szidalmazta a csőszöket is, sőt Nagy Jánosnak neki is ment egy késsel, de mivel ki volt fordítva a bundája, nem tudta megsebezni, csupán a bundát tépte le a nyakából. Nagy hiába kérlelte Marcit, hogy hagyja abba, nem magától hajtja az állatokat, a legény azt válaszolta, hogy neki nem parancsol egy „parasztbíró". Ekkor érkezett oda szekéren 132