Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 10-11. (Berettyóújfalu, 2006)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Koticsné Magyari Márta: Görög katolikus nagyböjti hagyományok Létavértesen

dozásnál használt kisebb méretű kalács a preszkura, a halottak szombatjára készített, gyertyával díszített kalács neve paosz. A bihari görög katolikus falvak nagyböjti vallásos hagyományainak legsajátosabb mozzanata a halottak szombatján végzett pannachida végén a halotti ének kíséretében az égő gyertyával díszített preszkura vagy páosz magasba emelése. E szokás emléke Vértesen még elevenen él, de már évtizedek óta nem gyakorolják. Nagylétán azonban minden halottak szombatján egy hétgyertyás paoszt emel fel a pap. A hosszú szertartás során kétszer emeli magasba, van egy ún. kis és egy nagy emelés, melynek során a magasba emelt paosszal háromszor keresztet rajzol a levegőbe. A szertartás után a páosz kenyeret a sekrestyében feldarabolják és szétosztják a hívek között. A böjt, a böjtölés egyike a legrégebbi kultikus szokásoknak, eredendően az ételtől, italtól, sőt a nemi élettől való teljes vagy részleges tartózkodást jelenti. A nagyböjti hagyományokhoz, a böjti fegyelemhez hozzátartozott az is, nagyjából az 1940-es évekig be is tartották, hogy a nagyböjt ideje alatt lakodalmakat, mulatságokat, bálokat nem rendeztek, „valamikor abba az időbe nem vót szabad esküdni se, bálba járni se a katolikusoknak" - mondták erről Vértesen. A nagyböjti táplálkozási rend a görög katolikus szokáshagyományban mutat jellegzetes, más felekezetek hagyományaitól eltérő jegyeket. A római katolikus egyházban hamvazószerdával kezdődik a böjt, a görög katolikus egyházban pedig korábban.'

1 A nagyböjt tényleges kezdete a vajhagyó vasárnapot követő hétfő, ez kiemelt jelentőségű böjti nap. A római és a görög katolikus egyház azonos módon a nagyböjt kezdő és záró napjára rendel szigorú böjtöt, ezért a római katolikusoknál hamvazószerda és nagypéntek, a görög katolikusoknál pedig nagyböjt első hétfője és nagypéntek a legszigorúbb böjtös napok.

4 A görög katolikusok felfogása szerint nemcsak a hústól való tartózkodást jelenti a szigorú böjt, ezeken a napokon nemcsak állati termékeket nem fogyasztanak, de főtt ételt sem. A nagyböjt kezdetével összefüggő, korábban általános szokás volt, hogy ekkor a zsíros edényeket alaposan kimosták, vagy helyettük csak böjtben használatos edényeket vettek elő. Nagylétán csak a korábbi nemzedékek elbeszéléseiből tudnak arról, hogy az edényeket a böjt kezdetén hamulúggal kifőzték és alaposan kisúrolták. Vértesen a XX. század elején nagyböjtben csak böjtös edényben főztek.' A nagyböjti teljes zsírtalanság, hús nélküli étkezés emléke már csak halványan él, a XIX-XX. század fordulóján azonban még általános volt Nagylétán, hogy a húshagyókor kimosott edényekbe húsvétig nem került hús.

6 3 MIHÁLYFI Ákos: A nyilvános istentisztelet. Budapest, 1933. 173. 4 „Akkor nem ettünk főtt ételt, csak egy kis vizet és kenyeret, azt most is megtartjuk, mint a nagypénteket. Mán mikor kezdődik a bőt, első hétfőn, akkor első nap nem eszünk." (M. Gy.-né sz. 1911. Nagyléta) 5 „Kétfajta főzőedény vót, a nagyböjti edények, azok általába' cserépfazikok vótak a bőtös edények. Míg tartott a bőt, addig csak azt az edényt használták, olajjal főztek mindent." (M. G. sz. 1920. Vértes) 6 „Szegíny nagyapám mindig mondta, mikor ük gyermekik vótak, meg még az én apám is magyarázta, hogy az én nagyanyám, mikor űk kicsik vótak, nem főztek akkor húst. Húshagyókor kifőzték a fazekakat és nem főztek húst egészen virágvasárnapig. Főztek paszulyt, főztek káposztát, sütöttek palacsintát, kőttest, de hús nélkül." (M. Gy.-né sz. 1911. Nagyléta) 98