Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 10-11. (Berettyóújfalu, 2006)

TÖRTÉNELEM - GESCHICHTE - Török Péter: Egy berettyóújfalui ló-összeírás 1853-ból

Török Péter EGY BERETTYÓÚJFALUI LÓ-ÖSSZEÍRÁS 1853-BÓL Az 1848/49-es forradalom és szabadságharcot követően szigorú ellenőrzési rendszert vezetett be az államhatalom. A fokozott katonai jelenléten kívül a bürokrácia felduzzasztása és terhes vizsgálódási kényszere jellemezte az 1850-es évek Magyarországát, ahol a lakosság a passzív rezisztencia alkalmazásával próbált ellenállni az önkényes hatalomgyakorlásnak. A Bach-korszak az élet minden területét szerette volna tökéletes ellenőrzés alá vonni, ehhez pedig jelentős számú felmérést, összeírást készítetett. Nemesek, honoráciorok, tisztviselők, kereskedők, iparosok, izraeliták, ingók, ingatlanok, községi vagyonok, állatok kerültek fel az összeírási listákra azért, hogy az ország irányítói pontos képet kaphassanak a pillanatnyi állapotokról. A könnyebb kezelhetőség kedvéért Bihar megyét is kettéosztották. Az 1850-es évek elején Alsó-, vagy Észak-Bihar, illetve Felső-, vagy Dél-Bihar megyékről beszélhetünk.

1 Berettyóújfalu az 1850-es években Észak-Bihar vármegyéhez, azon belül a derecskei járáshoz tartozott. A járás legnagyobb települése 7429 főnyi lakossággal Derecske volt.

2 Berettyóújfalu 4963 lakossal a járás második legnagyobb települése.

3 Az emberek nagy többsége a mezőgazdaságból, vagy az ahhoz kapcsolódó iparágakból élt. Ezzel párhuzamosan jelentős méreteket öltött a nagyállat-tartás is, ami nagyrészt szarvasmarha-tenyésztésben nyilvánult meg. A lótartás nem tett szert nagyobb jelentőségre a 1 SÜLI-ZAKAR István-PÉNZES János: Észak-Bihar közigazgatási kérdései. In: Bihari Diéta V. Berettyóújfalu, 2004. 42-66.; 44. 1854-ben már biztosan kettéosztották Bihar megyét, hiszen ebben az évben készült egy kimutatás a megyéhez tartozó járásokról, községekről és pusztákról, ahol Alsó-Észak-Bihar vármegye szerepel közigazgatási egységként. A kimutatást lásd: Hajdú-Bihar Megyei Levéltár (Továbbiakban: HB ML) IV. B. 420/c 5. doboz, No. 561. A derecskei járás iratai (1820-1860). 2 HBML IV. B. 420/c 14. doboz, No. 1691. Dátum nélkül. 3 HBML IV. B. 420/c 14. doboz, No. 1691. Dátum nélkül. Illetve: HBML IV. B. 420/c 20. doboz, No. 2403 (1850). Itt szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy sok eltérő adat él a köztudatban, a település lakosságszámát illetően. Néhány példát említenénk: Fényes Elek 1847-es munkájában 4983 főre teszi a lakosság számát. FÉNYES Elek: Magyarország leírása. I. rész. Magyarország általánosan. Pest, 1847. 392. Kováts Zoltán az 1857-es felekezetek szerinti összeírás alapján 5371 főben adta meg Újfalu lélekszámát, a külterületekkel együtt. KOVÁTS Zoltán: A népesség története. In: Berettyóújfalu története. (Szerk.) VARGA Gyula. Berettyóújfalu, 1981. 141-199.; 12. sz. táblázat, 171. Süli-Zakar István és Pénzes János, illetve Orosz István 185l-re 5000 főben adja meg a lakosságszámot. SÜLI-ZAKAR-PÉNZES i. m. 43. OROSZ István: Berettyóújfalu agrárviszonyai a XVII-XIX. században. In: Berettyóújfalu története. (Szerk.) VARGA Gyula. Berettyóújfalu, 1981. 229-299.; 278. Molnár Endre 1857-es adata 5016 főre teszi a község lakóinak számát. MOLNÁR Endre: Berettyóújváros. Újfalu és Szentmárton népességének fejlődése és összetétele. In: Bihar vármegye. (Szerk.) NADÁNYI Zoltán. Budapest, 1938. 457-468.; 457. Osváth Pál az 1871. évi népszámlálási adatokat használta munkája során, amelyben 5760 lakosról írt. OSVÁTFI Pál: Bihar Vármegye Sárréti Járása leírása. (Szerk.) UJVÁRY Zoltán. Debrecen, 1996. 2. módosítottkiadás. 171. 91