Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 10-11. (Berettyóújfalu, 2006)

TÖRTÉNELEM - GESCHICHTE - Péter Imre: A régi vízivilág kéziratos emlékei. Vízszabályozási munkák Biharban és a Sárréten

Péter Imre A RÉGI VÍZIVILÁG KÉZIRATOS EMLÉKEI VÍZSZABÁLYOZÁSI MUNKÁK BIHARBAN ÉS A SÁRRÉTEN Alig másfél évszázada Bihar és a Sárrét jó része még a határtalan mocsarak és nádasok világa volt, ahová a tavaszi hóolvadás idején a Berettyó, a Körösök és a Hortobágy vízi útjain a Tisza és a Kraszna is ellátogatott. A nádban, halban, madarakban gazdag óriási víztükör évszázadokon keresztül, szinte munka nélkül terített asztalt adott lakóinak: a mocsári sárból vert, vagy vetett vályogból épített házaikat, a nádat, mellyel házaikat fedték, a gyékényt, melyből használati tárgyaikat fonták, a fűzet, melyből halászati szerszámokat készítettek. Földműveléssel csak a kevéske szántó szigeten lehetett foglalkozniuk, ezért inkább a szilaj, réti pásztorkodás vált jellemző foglalkozássá. Amikor 1829 nyarán megkezdődött a vízszabályozási és lecsapolási munkák helyszíni szemléje, a gróf Zichy Ferenc vezette királyi bizottságnak szinte keresni kellett a Berettyó és a Körösök főmedrét, melyek erekre szakadva tűntek el a mocsarakban. A folyamszabályozás kényszerét a XVIII. század békés évtizedeiben gyorsan gyarapodó népesség megélhetésének biztosítása hozta magával. A táj intenzívebb kihasználásáért történt lecsapolás nyomán, az áradozó folyók szabályozásával, az ármentesítéssel, a mocsarak kiszáradásával megváltozott a táj természeti jellege, a lakosság életmódja. 23 vízimalmot helyreállítva, több száz kilométernyi védőtöltést készítve több mint harminc esztendő kellett a végleges szabályozásig. Az eddig a nádrengeteg, a járhatatlan lápok fogságában élő emberi települések megközelíthetővé váltak, eljutott Biharba a vasút is. A régi vízivilág hagyományairól és emlékeiről ma már csak Birtalan Szilágyi János, Osváth Pál, K. Nagy Sándor, Vendl Aladár, Ecsedi István, Györffy István és Szűcs Sándor leírásaiban olvashatunk. Évtizedekkel ezelőtt három kézírásos, a vízszabályozási munkák feljegyzéseit tartalmazó füzetre találtam. Magyar és német nyelven Bodoki Károly és Varga János mérnökök írták, a kornak megfelelő stílusú írással. Bár nehezen olvashatók soraik, lebilincselően érdekes kordokumentumot hagytak az utókorra. A nagy vízszabályozási munkák értéke csak akkor mérhető igazán, ha ismerjük a régi idők mocsarakkal, posványokkal borított vidékét, Bihar és a Sárrét egykori arcát is. E füzetekből válogatva adom közre most az egykori bejárási jegyzőkönyv egy részletét, és Balog János földműves e füzetbe írt versét az új Berettyó ásásáról. 81