Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 10-11. (Berettyóújfalu, 2006)

RÉGÉSZET - ARCHÄOLOGIE - Dani János - Szilágyi Krisztián: Előzetes jelentés a Berettyóújfalu-Nagy Bócs-dűlő lelőhelyen 2004-2005 során végzett megelőző feltárásról

Dani János - Szilágyi Krisztián Antal ELŐZETES JELENTÉS A BERETTYÓÚJFALU-NAGY BÓCS-DŰLŐ LELŐHELYEN 2004-2005 SORÁN VÉGZETT MEGELŐZŐ FELTÁRÁSOKRÓL

1 BEVEZETÉS A 2002-2003 folyamán M. Nepper Ibolya és Hajdú Zsigmond által végzett, majd 2004 márciusában megismételt terepbejárások során neolit, késő bronzkori, római császárkori, valamint kora középkori jelenségek napvilágra kerülésére számítottunk a lelőhelyen. A terepbejárási eredmények, a légi és műholdfelvételek elemzése, valamint a helyi topográfiai viszonyok alapján igen intenzív lelőhelyre számítottunk, amit a feltárások minden tekintetben igazoltak is. A lelőhely gazdagságának fő oka a földrajzi adottságokkal magyarázható. Bihar és a Sárrét a mocsarak és lápok birodalma volt a lecsapolások és folyószabályozási munkálatok megindulásáig: itt különösen a rendkívül kanyargós, néha több ágra szakadó, a mocsarakban időnként eltűnő, (elsősorban mocsári tölgyből álló) ártéri és ligeterdőkkel szegélyezett a Berettyó folyó és a Körösök által táplált mocsárvilág uralkodott egészen a 19. század 60-as éveitől meginduló lecsapolási munkálatokig.

2 Az általunk kutatott lelőhely közvetlenül Berettyó folyó egykori meanderének keleti, vízmentes magaspartján többhektáros területet foglal el, melyen kisebbnagyobb megszakítással (!), a korai neolitikumtól (Körös-kultúra) egészen a középkorig kimutatható az emberi megtelepedés. A kiemelkedő folyóparton elhelyezkedő lelőhelyet a folyó vizenyős, mocsaras ártere vette körül három oldalról. Az egykori mocsaras környezet maradványa lehetett a feltárt terület délkeleti részében elhelyezkedő vízállásos terület. A Bihari Regionális Hulladéklerakó területén 2004. május 10-től november 30-ig, illetve 2005. május 3-tól november 12-ig, két szezonon keresztül folytak megelőző feltárások. A két ásatási idény alatt 69 273,6 m" nagyságú területet tártunk fel, melyből a bekötőút nyomvonalára 6153 m

2 esett (1. kép). 1 A cikkben szereplő fotók Hodosán Marica és Faur Zoltán munkái. A rajzokat az Archaeodata 1998 Bt. készítette. Munkájukat ezúton is köszönjük. 2 PAPP 1996,.11., 19.; VÁNYI-BONA 2004. 1-2., 7., 11. 7