Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 10-11. (Berettyóújfalu, 2006)

RÉGÉSZET - ARCHÄOLOGIE - Bocsi Zsófia: Mezőpeterd helye a középkori Bihar megyében

Az égtájak és az irányok problematikája felvet egy újabb kérdést, amelyre ki szeret­nék térni. Ugyanis ha a határjáró oklevelet figyelmesen olvassuk és megpróbálunk raj­zolni mellé egy vázlatot, 1( b akkor azt vesszük észre, hogy a határjárók szinte sosem ha­ladnak északi vagy déli irányban, mindig egy horizontális tengely mentén haladnak elő­ször kelet, majd utóbb nyugat felé. Véleményem szerint itt a hosszasan való (satis longiim spatium/per bomim spatium) kelet, illetve nyugat felé haladás azt jelenti, hogy az ezen égtáji irányban levő oldalon voltak éppen, amibe természetesen a vertikális irányban való mozgások is beleértendőek, de a középkori emberek számára ez úgy tűnik egyértelmű volt, mert külön nem emelték ki. Ha ugyanis csak horizontális mozgásokat rögzítettek volna a vázlatukon, képtelenség lett volna bármit is körbehatárolni, legfel­jebb egy hosszú, keskeny vízszintes szalag jött volna ki, amely telekforma egyébként tömegében fordul elő folyók és árterületek partján, 10 4 de a jelen esetben semmiképp sem lehetséges, hiszen a környező, fixen létező települések sem engedik meg az ilyen hatá­rokat. Arra, hogy a középkorban más volt az emberek térlátása, mi sem jobb példa, mint az utókorra maradt első határjárási vázlat 1488-ból, mely talán a délvidéki Mihalovez határjárásakor készült. A rajz feltehetően egy helyszíni vázlat, mely a bizottsági határjá­rás jegyzőkönyvi kiegészítéseképpen készülhetett, mintegy emlékeztetőül az oklevél megfogalmazásához. Ez tehát nem alaprajzi vázlat, hanem egy útvonal vázlat, de mint ilyen is, sokat elárul felépítése a középkori térbeli gondolkodásmódról, azaz pontosab­ban annak a maitól eltérő voltáról. 1 0" Ami a két falunak az egymáshoz való viszonyát illeti, itt három adat áll rendelkezés­re: az oklevél, a szakirodalom és a régészeti leletek. Az első szerint úgy tűnik, hogy Mezőpeterd Fegyvernekpeterdtől keletebbre feküdt, de hogy vertikálisan milyen irány­ban, azaz hogy alatta, mellette vagy felette - nem tudni. A szakirodalom alatt Bunyitay Vince, Osváth Pál és Borovszky Samu adatait értem. Bunyitay szerint Mezőpeterd fe­küdt északabbra, mit Fegyvernekpeterd. Hozzá kell tennem, hogy ő ismerte a határjáró oklevelet, az adatot tehát minden valószínűség szerint innen kellett vennie - noha abban ez a tény konkrétan nincsen leírva, északi irány is csak egyszer szerepel, amikor az Uj­malomtő folyási irányáról van szó. Osváth Pál és Borovszky Samu viszont állítják, hogy a középkori Mezőpeterd a mai Mezőpeterdtől északkeletre, a Váncsod felé eső Puszta nevű területen feküdt. Kérdés, hogy itt a középkori Mezőpeterd alatt mit értettek: Me­zőpeterdet vagy Fegyvernekpeterdet? Végül a harmadik forrást a régészeti leletek szol­gáltatják, melyek igencsak koraiak, főleg a 10-11. századra tehetőek, és a mai Mező­peterd területéről, illetve az attól északkeletre feltárt területről származnak. Ha Bunyitay Vince nem teljesen megalapozott véleményét figyelmen kívül hagyom, akkor a fennma­103 A határjárásról készített vázlatomon (5. térkép) kiküszöböltem ezt a folyamatos horizontális irányítottsá­gú haladást ívesebb vonalak húzásával, ahogyan már egy véleményem szerint elfogadhatóbb terület raj­zolódott ki. Ugyanakkor ki kell hangsúlyoznom, hogy ez egy olyan fiktív térkép, ami kizárólag az okle­vélben írottakon alapszik! A térkép rajzolásánál nem vettem figyelembe a valóban létező és az egykori vízfolyásoknak a medreit, mivel azokból annyi van (Id. a 3. térképen), hogy nehéz lenne kiválasztani azokat, amelyek ténylegesen léteztek és vízzel telítettek voltak 1382-ben. 104 MAKSAY 1971. 135. 105 HRENKÓ-PAPP-VÁRY 1989.53. 51

Next

/
Oldalképek
Tartalom