Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 10-11. (Berettyóújfalu, 2006)

RÉGÉSZET - ARCHÄOLOGIE - Dani János - Szilágyi Krisztián: Előzetes jelentés a Berettyóújfalu-Nagy Bócs-dűlő lelőhelyen 2004-2005 során végzett megelőző feltárásról

épületek száma, valamint a leletanyaguk is gyérnek mondható. Ezért a gödrök inkább tárolási célt szolgálhattak. A központi rész mélyebben fekvő részein tártuk fel a kerek (gyakran 4-6 méter átmérőjű) kutakat, amelyek viszont több ilyen egységet is kiszolgáltak. A kutak közül - a kötött agyagos talaj miatt - csak egyetlen esetben

4

9 kerültek elő egyértelműen kútbélésre utaló famaradványok. Ugyancsak ide tartoztak azok a téglalap alakú, rendkívül mély, réteges betöltésű objektumok, amelyeket eleinte - foltjuk miatt síroknak gondoltunk, de a bontás során bebizonyosodott, hogy más funkciót láthattak el. Leletanyaguk nagyon szegényes volt. A mélységük és méretük, valamint a településen (egy-egy egység szélein) elfoglalt helyzetük alapján felmerült az a lehetőség, hogy jégvermek lehettek. Mindezek alapján feltételezhető, hogy az említett csoportok egy-egy különálló gazdasági egységet képezhettek, és több periódust is jelezhetnek. Egy-egy ilyen egység 15-20 méternyire volt egymástól, amely valószínűleg egy családnak mind a lakóterét, mind pedig a ház körüli gazdasági tevékenységek (pl. kézművesség) terét is jelentette. A feltárt terület északkeleti felében, a település központi részéhez tartozóan, egy kb. 10-12 m

2-es sugarú körön belül négy olyan objektum (három gödör és egy árok) került elő, amelyekben elsősorban gyerekek, vagy fiatal felnőttek vázát találtuk meg. A 713. obj./l654. str. számú csecsemő zsugorított váza egy árokban, a 677. obj./l596. str. számú gyerek egy gödör betöltésében, az 548. obj./1295. str. számú bolygatott felnőtt(?) váza pedig egy kerek gödör alján feküdt. A 832. obj./1902. str számú gyerek szintén egy árok aljába volt beletemetve. Elképzelhető, hogy az egymáshoz viszonylag közel feltárt, árokba és gödörbe temetett gyerekeket közel egy időben temették el, azonban kérdéses, hogy mi okozta a halálukat. Ettől a csoporttól távolabb két többszörös árokrendszer metszéspontjában került elő a 910. obj./2101. str. számú váz, amely helyzete folytán lehetőséget ad az egymást keresztező árkok időrendi sorrendjének megállapításához. A központi résztől kelet felé haladva árkokat és mindössze néhány épületet találtunk, amely így a település gazdasági (főleg állattartó) egysége lehetett. Az „állattartó egységet" és a központi „lakóegységet" egymástól két csatornából álló, V alakú, mély árokrendszer választotta el, amelynek a bejárati részét is sikerült megtalálni. A lelőhely egészén keresztülfutó árkok azt több nagyobb egységre (akár 1500-8000 m"-nyi területekre) tagolják. Ezek az árokrendszerek többféle rendeltetéssel is bírtak, mivel a feltárt árkok zöme a mélyen fekvő, időlegesen vízzel borított területre, a két kisebb tóhoz fut ki, ezért egyrészt joggal feltételezhetjük a vízelvezető funkciót, másrészt viszont egyfajta elválasztó/elkülönítő (határ) szerepet is betöltöttek. Ezt mutatja a már említett „állattartó egység" és „lakóegység" közötti árokrendszer, továbbá egy több csatornából álló, U alakú, északkelet-délnyugati irányú árokrendszer is, amely a települést és a feltárt felület keleti részén megtalált 38 sírból álló temetőt választotta el egymástól. A sírok nagyjából egy kisebb, déli és egy attól 20-30 méterre, északabbra lévő, nagyobb, szabályos sorokból álló sírcsoportba rendezettek. A temető szélétől nyugatra került elő egy íjjal, nyíllal felszerelt harcos magányos, részleges lovas (kengyel, zabla, koponya és lábszárcsontok) temetkezése.

5

0 A sírok többsége északnyugat-délkeleti tájolá49 697. obj./l620. str. 50 1226. obj./2779. str.; 2833. str. (ló) 23